DAEO FMMost szól:

33 éve ezzel a Ferrarival nyerte meg Nigel Mansell a Magyar Nagydíjat

Nigel Mansell ugyan nem a Ferrarival szerezte meg a világbajnoki címet, mégis emlékezetes volt a maranellói istállónál töltött két éve. Számunkra különösen, 1989-ben ugyanis ezzel a Ferrarival nyerte meg a Magyar Nagydíjat.

A nyolcvanas évek derekán Nigel Mansell a Formula–1 leggyorsabb pilótái közé tartozott, de ekkor még lemaradt a világbajnoki címről. 1986-ban kilencszer állt dobogóra, ebből ötször győzött is, 1987-ben pedig már hat futamgyőzelmet szerzett, ez azonban mind a kétszer a bajnokság második helyére volt elég. A következő évre csapata, a Williams szakított a Hondával, és a Judd-motorral a szezon gyengébbre sikerült, Mansellnek 16-ból 12-szer fel kellett adnia a futamot.

Mansell teljesítménye azonban addigra már felkeltette más csapatok érdeklődését, főleg a Ferrariét, és mivel a maranellóiak 1979 óta nem szereztek egyéni világbajnoki címet, ki voltak éhezve a sikerre. Gerhard Berger csapattársa, Michele Alboreto szerződését öt év után nem újították meg, az ő helyére érkezett Mansell, a csapat utolsó pilótája, akit még Enzo Ferrari választott ki személyesen az 1988-ban bekövetkezett halála előtt.

Fioranói körrekord

1989-re teljesen új autót mutatott be a Ferrari, az FIA ugyanis erre az évre betiltotta a turbómotorok használatát. A 3,5 literes V12-essel hajtott Ferrari 640-es fejlesztése már 1987-ben elkezdődött, de ’88-ban még nem tudták bevetni, amíg az újdonságnak számító hétfokozatú szekvenciális félautomata sebességváltó gyermekbetegségeit ki nem küszöbölték. A 640-es volt az első versenyautó, amit a McLarentől érkezett John Barnard tervezett a Ferrarinak.

Az érkezésekor a Commendatore egy Ferrari F40-est ajándékozott Mansellnek, aki azonnal megkedveltette magát a maranellói rajongókkal, és a bátor vezetési stílusának köszönhetően érdemelte ki az Oroszlán becenevet. 1989. január 5-én, amikor először próbálta ki a 640-est, azonnal körrekordot állított fel vele a fioranói pályán. Szintén emlékezetes volt a versenyautó sajtóbemutatója, az első, amit Enzo Ferrari nélkül tartottak.

Elsőre győzött vele

1989. március 26-án a brazil nagydíjjal indult a szezon, ahol Mansell a hatodik helyre kvalifikálta magát, míg csapattársa, Berger a harmadik helyet szerezte meg. Az erős mezőnyben, ahol Senna, Prost és Piquet voltak a riválisai, Mansell felverekedte magát az élre, és megnyerte az első versenyét a Ferrarinál, több mint hét másodperccel Prost előtt. A Scuderia Ferrari történelme során erre mindössze hét másik pilóta volt képes.

A folytatás azonban nem alakult fényesen, a következő San Marinó-i, monacói, mexikói és amerikai nagydíjon is fel kellett adnia Mansellnek a versenyt, majd a kanadai nagydíjon egy kerékcseréből eredő félreértés miatt kizárták. A francia és a brit nagydíjon azonban kétszer is a második helyen végzett, mindkétszer az egyre jobb formában autózó Prost mögött, aki elszántan hajtott a harmadik világbajnoki címe felé.

Bravúr a Hungaroringen

A német nagydíjon Mansell a harmadik lett Prost és a győztes Senna mögött, a legnagyobbat azonban a következő magyar nagydíjon alakította. A Hungaroringen csak a 12. helyre kvalifikálta magát, de a futam során megszerezte a vezetést – egy lekörözést kihasználva bravúrosan megelőzte Sennát, és nemcsak 26 másodperces előnnyel megnyerte a versenyt, de megfutotta a nap leggyorsabb körét is.

A szezon hátralévő része már nem alakult olyan jól Mansell számára, aki Belgiumban még szerzett egy harmadik helyet, de a monzai nagydíjon váltóhiba, Japánban motorhiba miatt kellett feladnia, végül a pontverseny negyedik helyén végzett. A szezon végén neki ajándékozták a két győzelmet hozó versenyautóját, ami 1990-ben az angliai autógyűjteményébe került, majd idén az RM Sotheby's aukcióján

3,6 millió euróért vették meg az ikonikus Ferrarit, ez csaknem másfélmilliárd forintot jelent.

Mansell idén megvált a gyűjteménye néhány értékes versenyautójától, többek közt attól a Williamstől is, amivel egyszer Sennát fuvarozta be a célba. 1990-ben ugyanis Mansell karrierje továbbra is balszerencsésen folytatódott a Ferrarinál, a pontversenynek csak az ötödik helyén végzett, ezért felvetette a visszavonulását, majd mégis visszatért Frank Williams csapatához, ahol 1992-ben megszerezhette a megérdemelt világbajnoki címét.

(Képek: RM Sotheby's, Getty Images)

Ez is érdekelhet:

Oszd meg ezt a cikket!