Döbbenetes fordulat egy emberi tragédiában: Peter Sullivan, akit 38 éven át ártatlanul tartottak fogságban, májusban szabadult.
Története nem csupán az igazságszolgáltatás kudarcának fájdalmas mementója, hanem egy szívszorító bepillantás abba is, milyen az, amikor valaki egy teljesen idegen világba kényszerül vissza, amelyet szinte a felismerhetetlenségig átalakított a technológia és a történelem.
Liverpool, Egyesült Királyság – Peter Sullivan neve egykor rettegéssel vegyes suttogással terjedt Birkenhead utcáin. 1987-ben a Liverpooli Korona Bíróságon ítélték el a 21 éves Diane Sindall szexuális indíttatású gyilkosságáért, egy „eszelős támadásért”, amely 1986-ban sokkolta a várost. A bulvársajtó azonnal ráragasztotta a „Birkenhead Fenevadja”, a „Mersey Hasfelmetsző” és a „Farkasember” gúnyneveket, örökre megbélyegezve őt. Sullivan élete ezután a legkeményebb kategóriás brit börtönök rideg falai között zajlott, távol a külvilág zajától – egészen ez év májusáig, amikor a bíróság hatályon kívül helyezte elítélését.
Ébredés egy ismeretlen világba
Amikor Sullivant 1986-ban letartóztatták, Margaret Thatcher volt a miniszterelnök, senki nem hallott még az internetről, és Európát a vasfüggöny osztotta ketté. A férfi a börtön közösségi tévéjén keresztül nézte végig a berlini fal leomlását, de a valódi változásokra csak szabadulása után döbbent rá.
„Ez már nem az a hely, ahol éltem” – mondta Sullivan az első interjújában a BBC riporterének. A vásárlás a maga önkiszolgáló pénztáraival, az orvosi időpontok foglalása telefonos „appok” segítségével – mindez ismeretlen volt számára. „A csekkfüzet helyett most mindent a telefonodon intézel!” – meséli, miközben próbálja megérteni az okostelefonok működését, amelyeket eleinte csak „pöckölő” emberek furcsa szokásának hitt a buszon. A DHSS (Egészségügyi és Szociális Biztonsági Minisztérium) megszűnése is sokkolta: „Rájössz, hogy már nincs, ahová bemehetnél pénzért – csak nézel, hogy »Wow, mi folyik itt?«”
A börtön árnyéka és az elveszett évek
A közel 14 000 nap fogság mély nyomot hagyott Sullivan pszichéjén. Szabadulása utáni első reggeleken öntudatlanul arra várt a hálószobájában, hogy egy börtönőr bezárja az ajtót a cellájára. „Adott időben az ajtónál kell lenned, különben az őrök rászólnak az emberre” – magyarázta. „Csak ültem ott, és azt gondoltam, »mit is csinálok én?«”
Optimista hangvétele ellenére Peter Sullivan szívét mély fájdalom és fel nem oldott kérdések gyötrik. „Mindent elvesztettem” – mondta. „Elvesztettem a szabadságomat, az édesanyámat, az édesapámat a börtönben töltött idő alatt. Fáj, mert nem lehettem ott nekik.” Egyetlen vágya, hogy megértse: miért történt ez vele? És miért nem kapott még soha bocsánatkérést attól a rendőrségtől, amely ártatlanul börtönbe juttatta?
A Merseyside-i Rendőrség „mély sajnálatát fejezte ki az ügyben történt súlyos igazságtalanság miatt”, ám közvetlen bocsánatkérésre nem került sor. A rendőrségi felügyeleti szerv, az IOPC (Független Rendőrségi Magatartási Hivatal) ugyanakkor vizsgálja Sullivan azon állításait, miszerint a rendőrök bántalmazták és más bűncselekményekkel való összefüggésbe hozással fenyegették, ha nem vallja be Diane Sindall meggyilkolását.
Milliók várnak rá, de a legfontosabb hiányzik
Peter Sullivan szerény ambíciókat dédelget: „Csak annyit akarok, hogy élhessem a saját életemet, folytathassam ott, ahol abbahagytam, és megéljem a hátralévő időmet.” Jövőjét megkönnyítheti az igazságszolgáltatás áldozatainak járó állami kártérítés, melynek felső határa 1,3 millió font. Ügyvédje szerint Sullivan megközelítheti ezt az összeget, ám a folyamat hosszú és bonyolult, ahogy Andrew Malkinson esete is mutatja, aki egy hasonló, ártatlanul elszenvedett ítélet után csak idén kapott ideiglenes kártérítést.
Ironikus módon, míg a bűnös, de megbánó elítéltek szabadlábra helyezésük után lakhatási és megélhetési támogatást kapnak, Sullivan – ártatlan emberként – nem jogosult erre a segítségre. Így él szerényen, szerény ambíciókkal, noha sokan egy leendő milliomosnak tartják. Ügyvédje, Sarah Myatt kijelentette: „nincs olyan összeg, ami elég lenne 38 év elvesztéséért.”
Peter Sullivan története nem csupán egy egyéni tragédia, hanem egy figyelmeztetés is az igazságszolgáltatási rendszer sérülékenységére. Miközben a férfi próbál alkalmazkodni egy ismeretlen világhoz, egy nemzedéknyi időt veszített el, amiért soha semmilyen pénz nem kárpótolhatja.
Forrás: www.bbc.com