A fasiszta diktátor Olaszország szégyenfoltjának tartotta a világhírű építményt, és elrendelte annak kiegyenesítését. A terv azonban katasztrofális kudarcba fulladt, és a torony még nagyobb veszélybe került.
Benito Mussolini, a fasiszta Olaszország vezetője, a Duce, nem tűrhette országa „szégyenének” tekintett jelképét, a pisai ferde tornyot. Meggyőződése szerint az építmény dőlése rontotta Itália imázsát, ezért 1933-ban egy ambiciózus, ám végzetes tervet rendelt el: a tornyot teljesen függőleges helyzetbe kellett billenteni. Az, hogy a torony sosem állt tökéletesen egyenesen, és ferdesége miatt lett világhírű, nem zavarta a diktátort.
Beton injekciók és végzetes következmények
A „toronymentő” akcióról már a Magyar Hírlap is beszámolt 1933 szeptemberében, lelkesen ecsetelve a „legnagyszerűbb építészeti műtétet”. Ennek keretében olasz mérnökök 361 lyukat fúrtak a torony talapzatába, és mintegy 90 köbméter betont fecskendeztek be az üregekbe. Az elképzelés szerint a beton injekciók „felhúzták” volna az építményt, ám a súlyos adalékanyag épp ellenkező hatást váltott ki. A beton nemhogy kiegyenesítette volna, hanem még tovább húzta lefelé a tornyot, amely így még jobban megdőlt, és stabilitása drámaian romlott. Mussolini, akit hamarosan lekötött a küszöbön álló második világháború, a későbbiekben nem foglalkozott többé a kudarccal végződő projekttel.
Évszázados dőlés, korábbi hibák
A pisai ferde torony ferdesége azonban korántsem Mussolini idejében kezdődött. Az 1173. augusztus 9-én lefektetett alapokkal és az első három emelettel 1178-ra elkészült építmény már ekkor dőlni kezdett a gyenge alapozás és a süppedős, agyagos talaj miatt. A 14. században, amikor befejezték, már 1,6 fokos dőlésszögű volt. A dőlés ellensúlyozására Giovanni di Simeone építész a 13. században magasabbra építette az új emeleteket a dőlés oldalán, de ez csak azt eredményezte, hogy ha a tornyot egyszer kiegyenesítenék, a felső szintek ellenkező irányba dőlnének.
A Duce kísérlete előtt sem ez volt az első emberi beavatkozás, ami rontott a helyzeten: 1838-ban Alessandro Gherardesca építész kiásta a torony alsó, föld alá került szintjét, ami pompás dekorációkat tárt fel, de a torony még tovább dőlt, elérve az 5 fokos szöget.
A modern kor csodája: a torony megmentése
A második világháború után a torony állapota olyannyira aggasztóvá vált, hogy a hatvanas években komoly mentőexpedíciót szervezett az olasz kormány. Egy nemzetközi kutatócsoport húsz évig tartó előkészítő munkája után, 1990-ben egy 30 millió eurós projekt keretében láttak neki a stabilizálásnak. Leszerelték a harangokat, acélkábelekkel rögzítették, 670 tonnányi ólomöntvényt helyeztek el ellensúlyként, majd az altalajból kiszívták a vizet és szilárd anyaggal helyettesítették. A több mint egy évtizedig tartó, komplex munkálatok sikerrel jártak: 2001 végére az 5,5 fokos dőlésszöget sikerült 3,9 fokra mérsékelni. A szakértők szerint az építmény várhatóan még legalább háromszáz évig stabil marad.
Ma a pisai ferde torony – dőlésével együtt – továbbra is Pisa és Olaszország egyik legnépszerűbb turistalátványossága. A Duce kudarcos kísérlete ellenére a fehér márványtorony ma is lenyűgöző látványt nyújt, és ironikus módon éppen ferdesége tette a világ egyik legismertebb és legfotózottabb épületévé, ahol a turisták ma is előszeretettel pózolnak, mintha ők maguk támasztanák meg a csodálatos, ám örökösen dőlő építményt.
Forrás: telex.hu
