Hollywoodi jelenet mögött rejtőző keserű valóság – Robert L. Stirm hadnagy, akinek 1973-as hazatérését a világ egy ikonikus, Pulitzer-díjas fotón keresztül ismerte meg, 92 éves korában elhunyt.
A kép, amely a vietnámi háborúból szabadult hadifogoly örömteli, sugárzó családjával való találkozását örökítette meg, egy megható pillanatot rögzített – de elrejtette a felszín alatt dúló, már akkor is széteső házasság fájdalmas igazságát.
Elhunyt a Hadifogoly, akinek mosolya a tragédia előhírnöke volt
Robert L. Stirm, az amerikai légierő nyugalmazott hadnagya, akinek a vietnámi háborúból való hazatérése egyike lett a 20. század legmegkapóbb és egyben legellentmondásosabb fotóinak, 92 éves korában távozott az élők sorából. Stirm öt évet töltött hadifogságban Vietnámban, majd 1973 márciusában, a „Homecoming” hadművelet részeként, szabadon engedték. A hazafelé tartó gépről leszállva készült róla az a bizonyos fénykép, amely a hadifoglyok hazatérésének és a háború végének szimbólumává vált.
A legendás felvételen Stirm hadnagy szélesre tárt karokkal siet négy gyermekei és felesége, Loretta felé, akik szintén sugárzó örömmel futnak elébe. A fotó – amely 1974-ben Pulitzer-díjat hozott Slava Veder fotósnak – a feltétlen szeretet, az újjáegyesülés és a keserű háború utáni megkönnyebbülés tökéletes, időtlen pillanatát rögzítette. Milliók szívét melengette, és generációk emlékezetébe vésődött be, mint a remény és a hazatérés allegóriája.
A kép, ami hazudott: A boldog mosoly mögötti rideg valóság
Az ikonikus kép sugárzó boldogsága mögött azonban egy fájdalmas titok rejtőzött. A pillanat, ami a tökéletes családi idillt mutatta, már egy romokban lévő házasságot takart. Még mielőtt Stirm hadnagy gépe landolt volna kaliforniai Fairfieldben, a felesége, Loretta már arról értesítette, hogy el akar válni. A háborús évek alatt mindketten másfelé fejlődtek, az életük annyira eltávolodott egymástól, hogy a hősi hazatérés feszültséggel és bizonytalansággal volt tele, nem csupán örömmel.
A „Returning Home” néven elhíresült fotó elkészülte után néhány nappal, vagy hetekkel a válási folyamat hivatalosan is megkezdődött. Ez a tragikus irónia adja a fényképnek azt a mélységet és összetettséget, amely a mai napig rabul ejti a szemlélőket: egy vizuálisan tökéletes, reményteli pillanat, amely egy mélyen emberi drámát és a valóság kegyetlenségét leplezte.
Robert L. Stirm élete – és a róla készült fotó – így nem csupán egy háborús hős történetévé vált, hanem a média erejének, a látszat csalóka természetének és az emberi sorsok bonyolultságának örök emlékeztetőjévé. Egy mosoly, amely millióknak jelentette a reményt, miközben a főszereplő számára egy keserű valóság kezdetét jelezte. A legenda most már végleg elcsendesedett.
Forrás: www.nytimes.com
