A rendszer összeomlásának jelei? Még most is 353 kórházban hagyott gyerek vár szerető családra, a szám riasztó ütemben nő, miközben szakértők szerint a kiemelések egy része jogsértő lehet.
A gyermekjogi világnapon, azon a napon, amikor az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét 36 évvel ezelőtt elfogadták, megrázó adatok láttak napvilágot a magyar gyermekvédelem tarthatatlan helyzetéről. Jelenleg 353 gyermek vár kórházi ellátásban arra, hogy szerető családra találjon, miután szüleik lemondtak róluk, vagy nem vihették haza őket. Ez a szám ijesztő mértékben nőtt az idei év eleje óta, amikor januárban még „csak” 260 csecsemőről szóltak a hírek.
„Olyan nincs, hogy ott maradjon a kórházban a gyerek. Ez a törvényes rendszer teljes összeomlásának bizonyítéka” – nyilatkozta a Telexnek Boros Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa, rávilágítva a krízis súlyosságára.
Riasztó növekedés, ígéretek árnyékában
Az Országos Kórházi Főigazgatóság (Okfő) adatai szerint az anya nélküli gyermekek száma 260-ról 353-ra emelkedett mindössze hónapok alatt. A Belügyminisztérium november elején még azt ígérte, hogy december 31. és jövő év március 31. között valamennyi csecsemő ellátását meg fogják oldani. A friss adatok fényében azonban kérdéses, mennyire tartható ez az ambiciózus cél.
Boros Ilona szerint a kórházban lévő kisbabák többségét nem elhagyták, és nem is bántalmazó családból származnak, hanem „indokolatlanul emelték ki a családjukból”. A TASZ a kórházban hagyott csecsemők ügyét a gyermekvédelem „állatorvosi lovának” tartja, ami a gyámhatóság és az alapellátás „működésképtelenségét” mutatja. A Gyermekjogi Civil Koalíció felmérése szerint tavaly még 50-100 ilyen gyerek volt, ami azt jelenti, hogy egy év alatt több mint három-hatszorosára nőtt a számuk.
A szegénység nem ok a kiemelésre – mégis az
A legfelháborítóbb állítás, hogy a gyermekkiemelések jelentős része jogsértő lehet. A hatályos magyar gyermekvédelmi törvény és az ENSZ gyermekjogi egyezménye egyaránt kimondja: jogellenes pusztán az anyagi helyzet miatt gyermeket kiemelni a családból. „Ha nincs a családban elhanyagolás, bántalmazás, és csak a szegénység az egyetlen nehezítő körülmény, akkor a helyi szociális ellátásnak kellene segítenie” – szögezte le Boros Ilona.
Példaként említette Borsodban egy falut, Kesznyétet, ahol egy évben 50 gyermeket emeltek ki családjukból, többségüket szociális hátrányokra hivatkozva. A TASZ kampányának köszönhetően egy 2017-es ombudsmani jelentés kimutatta, hogy az állami gondozott gyerekek harmadánál valóban a szegénység vagy a rossz lakáskörülmények állnak a családból való kiemelés hátterében. „Tehát a gyermekkiemelések harmada biztosan jogsértő” – tette hozzá a szakértő, aki szerint egy szeretetteljes, ám szegény család még mindig jobb, mint egy gyermekotthon.
Hónapok a kórházban, elmaradt örökbefogadások
Ezek a kisgyermekek átlagosan három hét és tizenkét hónap (!) közötti időt töltenek kórházakban, újszülött, újszülött intenzív, csecsemő- vagy csecsemő intenzív osztályokon. A legideálisabb az lenne, ha visszakerülnének vér szerinti családjukba, vagy ha ez nem lehetséges, szerető örökbefogadó szülőkre találnának.
Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára tavaly még gyorsított örökbefogadásokról beszélt, egy új jogszabály megkönnyítésével. Ám Boros Ilona szerint a gyakorlatban ez nem hozott áttörést: idén januárban mindössze 59 gyermeket sikerült örökbefogadhatóvá nyilvánítani. Ez azt jelenti, hogy több mint 250 gyermek sorsa még mindig rendezetlen, gyakran azért, mert a szülők nem mondtak le róluk, így nem tekinthetők „elhagyott” gyerekeknek.
Katonáné dr. Pehr Erika, a Gyermekjogi Civil Koalíció vezetőségi tagja szerint ha mind a 300 kórházban hagyott csecsemő kék szemű és egészséges lenne, nyilvánvalóan mindannyian örökbe fogadnák őket. Ez rávilágít arra, hogy sok esetben fogyatékos, tartósan beteg vagy valamilyen súlyos traumán átesett gyerekekről van szó, akiknek még nehezebb családot találni.
A nevelőszülői rendszer is válságban
A nevelőszülői rendszer is súlyos problémákkal küzd: nincs elég férőhely, és különösen hiányoznak a speciális szükségletű – például magatartásproblémával, pszichiátriai betegséggel küzdő vagy súlyosan traumatizált – gyerekek gondozására felkészített nevelőszülők. Boros Ilona kiemelte, hogy az újszülött vagy egészen pici gyermekeket nevelő nevelőszülők helyzete sem rendezett anyagilag, holott ez 24 órás munkát igényel. Bár a kormányzat a probléma orvoslására a nevelőszülői alapdíj és a speciális szükségletű gyermekek után járó többletdíj megduplázását tervezi, ez egyelőre csak ígéret.
Égető krízis, ami megmozdítja a szíveket
A TASZ kampánya, és a pécsi kisfiú esete, aki három évet élt kórházi ágyban, mire örökbefogadó családra talált, felbolygatta a közvéleményt. Számtalan anya, egészségügyi asszisztens és ápoló keresi meg a szervezetet azzal a vággyal, hogy örökbe fogadnának kórházi csecsemőket, miután munkaidőn kívül foglalkoznak velük. Boros Ilona azonban szomorúan konstatálja, hogy jogilag „nincs törvényes lehetőség” arra, hogy az ápolók vagy a más kórházi anyák egyszerűen örökbe fogadhassák ezeket a gyerekeket. „Emberileg maximálisan megértem, és támogatom őket” – mondta a jogász, rávilágítva a rendszer abszurd paradoxonjára, ahol a kétségbeesett emberi segítőszándék falakba ütközik.
A gyermekjogi világnapon különösen élesen rajzolódik ki a magyar gyermekvédelem tarthatatlan helyzete, ahol 353 kisgyermek sorsa vár sürgős, hatékony megoldásra, miközben a szakértők szerint a rendszer a teljes összeomlás szélén áll.
Forrás: telex.hu