Ezen a héten Washingtonban nem csupán egy egykori alelnökre emlékeztek Dick Cheney személyében, hanem egy olyan politikai ikonra is, akinek öröksége a nemzetbiztonság mélyreható átalakításától egészen Donald Trump elnökkel szembeni látványos konfrontációjáig terjedt.
A washingtoni Nemzeti Katedrálisban csütörtökön tartott megemlékezés azonban nem csak a búcsúról szólt: a politikai szemlélők éles tekintete arra irányult, hogy ki tette tiszteletét, és ki maradt távol, árulkodó jelzéseket küldve a Republikánus Párt mély megosztottságáról.
A nemzetbiztonság átalakítója: Vitathatatlan örökség
Dick Cheney neve elválaszthatatlanul összefonódott az Egyesült Államok nemzetbiztonsági politikájának legvitatottabb és legmeghatározóbb időszakával. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások utáni években, George W. Bush elnök alelnökeként kulcsszerepet játszott az amerikai külpolitika, a hírszerzési gyakorlatok és a terrorizmus elleni háború stratégiájának gyökeres megváltoztatásában. Erős vezetőként az elnöki hatalom kiterjesztésének szószólója volt, és bár döntései számos kritikát váltottak ki emberi jogi szervezetek és politikai ellenfelei körében, hatása a modern amerikai államvédelemre megkérdőjelezhetetlen.
A paradoxon: Egy republikánus ikon szembeszáll Trumppal
Azonban Cheney öröksége nem csupán a múltba nyúlik. Az elmúlt években a politikai közvélemény figyelmét az keltette fel, ahogyan egykori pártjával, a Republikánusokkal és személyesen Donald Trump exelnökkel szemben foglalt állást. Ez a fordulat különösen figyelemre méltó volt, hiszen Cheney hosszú évtizedeken át a konzervatív establishment megtestesítője volt. Trump elnöksége és a 2020-as választási eredmények vitatása ellen markánsan kiálló álláspontja, lánya, Liz Cheney képviselőnő hasonló küzdelmével párhuzamosan, új dimenziót adott politikai profiljának. Ez a kiállás sokak számára azt mutatta, hogy Cheney a hagyományos konzervatív elvek és az alkotmányosság védelmét a párthűség elé helyezte.
A katedrális politikai üzenete: Kik voltak jelen és kik nem?
A washingtoni Nemzeti Katedrálisban tartott megemlékezés, amely egy olyan politikai karriert ünnepelt és értékelt, mely évtizedeken át alakította Amerikát, nem csupán egy búcsúceremónia volt. A politikai körökben élénk találgatások övezték, hogy a főváros politikai elitjéből kik fognak részt venni, és kik maradnak távol. A jelenlét vagy távollét egyértelmű politikai üzenetet hordozott: jelezte, hogy az egykori elvtársak, ellenfelek és az új generációs politikusok miként viszonyulnak Cheney összetett örökségéhez, és ami még fontosabb, hogyan pozicionálják magukat a Republikánus Párt jelenlegi belső megosztottságában, különösen a Trump-éra árnyékában.
A szemlélők figyelték, mely vezető republikánusok mutatták ki tiszteletüket az egykori alelnöknek, és kik azok, akik a Trump-párti vonalhoz való hűségüket fejezték ki távolmaradásukkal. A megemlékezés így nem csupán Dick Cheney-ről szólt, hanem egyfajta politikai barométerként is szolgált a modern amerikai konzervativizmus állapotáról.
Forrás: www.nytimes.com