Éles kritikák kereszttüzébe került Donald Trump korábbi amerikai elnök egy meg nem nevezett szaúdi herceggel folytatott, korábbi találkozója miatt.
Az eseményt máris diplomáciai szégyenként emlegetik, és felveti a kérdést, vajon meddig mehet el egy nagyhatalom, ha „tökéletlen partnerekkel” dolgozik együtt, anélkül, hogy feladná alapelveit.
A nemzetközi sajtóban és elemzői körökben egyre erősödő hangok minősítik „szervilisnek” és „szégyenteljesnek” azt a találkozót, amelynek részletei a közelmúltban kerültek napvilágra. A kritikusok szerint az Egyesült Államoknak nem szabadna eltussolnia partnerei „vétségeit” és „hazudnia” azokról, pusztán a diplomáciai vagy stratégiai előnyök kedvéért.
Mélyen sérti az amerikai értékeket?
Az egyik forrás egyenesen „szégyenletesnek” titulálta az eseményt, hangsúlyozva, hogy „a tökéletlen partnerekkel való együttműködés nem jelentheti azt, hogy az Egyesült Államok elfedje és hazudjon a partnerei kihágásairól.” Ez a megközelítés – állítják a bírálók – súlyosan aláássa az amerikai értékeket és a hitelességet a nemzetközi porondon.
Bár a kritika nem részletezi a konkrét találkozó dátumát vagy a herceg kilétét, a vádak egyértelműen arra utalnak, hogy az amerikai külpolitika egy kényes dilemmával szembesül. Hogyan lehet egyensúlyt teremteni a stratégiai érdekek – mint például az olajellátás biztonsága, a regionális stabilitás vagy az iráni befolyás ellensúlyozása – és az emberi jogi elvek, valamint a demokratikus értékek képviselete között, különösen olyan szövetségesekkel szemben, akiknek a múltja megkérdőjelezhető?
A „realpolitika” és az emberi jogok ütközése
Trump elnök politikáját gyakran jellemezte a „realpolitika” elve, ahol a pragmatikus érdekek élveztek elsőbbséget az elvi megfontolásokkal szemben. Számos alkalommal került kritikák kereszttüzébe, amiért szoros kapcsolatot ápolt autoriter rezsimek vezetőivel, köztük a szaúdi koronaherceggel, Mohammed bin Szalmánnal. Az emberi jogi szervezetek és politikai elemzők folyamatosan felhívták a figyelmet a Szaúd-Arábiában zajló jogtiprásokra és Dzsamál Hasogdzsi újságíró meggyilkolásának ügyére, amelyben a szaúdi vezetés felelősségét is felvetették.
Az amerikai külpolitikai konszenzus gyakran megköveteli az emberi jogi aggályok hangsúlyozását, még a kulcsfontosságú partnerekkel szemben is. Azonban Trump elnöksége alatt ez a normatív megközelítés gyakran háttérbe szorult a konkrét, gyakran gazdasági vagy biztonsági jellegű célok érdekében.
Mi következik?
A mostani kritika ismét rávilágít arra az alapvető feszültségre, amely az amerikai külpolitika sarokköve. Meddig mehet el egy szuperhatalom a stratégiai partnerségek fenntartásában anélkül, hogy feladná saját erkölcsi alapelveit és hitelességét a világ színe előtt? A kérdés továbbra is megosztja a közvéleményt és az elemzőket, és várhatóan még sokáig a politikai diskurzus fókuszában marad.
Forrás: www.nytimes.com