A brit pénzügyminiszter, Rachel Reeves hamarosan bemutatja legújabb költségvetési tervezetét, amelynek központi eleme a nemzeti adósság kordában tartása lesz, adóemelések és kiadáscsökkentések igazolásával.
Azonban egyre aggasztóbbá válik a kérdés: miközben a kormány a kiadásokat igyekszik visszafogni és adókat emelni, valójában a fiatalabb generációk, különösen a Z generáció, fizetheti meg az idősebbek jólétét, ezzel eladósodva a jövőre nézve? Ezt a kérdést járta körül a BBC Verify részletes elemzése.
A Z Generáció Terhei és az Idősek Védelme
Az 1997 és 2012 között született Z generáció tagjai az elmúlt másfél évtizedben súlyos pénzügyi terhekkel szembesültek. Jelentősen nőttek az egyetemi tandíjak, csökkentek a szociális juttatások, és a lakhatási válság miatt példátlan nehézségekbe ütköznek az első ingatlan megvásárlásakor. Összehasonlítva a korábbi generációkkal, a ’90-es évek után születettek lakástulajdonlási aránya jelentősen alacsonyabb.
Ezzel szemben a politikusok – köztük Reeves pénzügyminiszter is – továbbra is elkötelezettek az úgynevezett „hármas zár” (triple lock) fenntartása mellett. Ez a mechanizmus garantálja, hogy az állami nyugdíjak évente a legmagasabb mértékben emelkedjenek: az átlagbérek növekedésével, az inflációval vagy 2,5 százalékkal. Ez a politika, bár biztosítja a nyugdíjasok életszínvonalát, hosszú távon jelentősen növelheti a közkiadásokat és az államadósságot, ami végső soron a fiatalabb generációk vállára nehezedik majd.
Miért Aggasztó a Nemzeti Adósság?
Jelenleg az Egyesült Királyság nemzeti adóssága a GDP közel 100 százalékát teszi ki. A kormány hivatalos előrejelző szerve, a Költségvetési Felelősség Hivatala (OBR) arra figyelmeztet, hogy ha nem emelkednek az adók vagy nem csökkennek a közkiadások, az adósság ötven éven belül a GDP 250 százaléka fölé is emelkedhet. Bár egyes közgazdászok megkérdőjelezik egy ilyen drámai és tartós adósságnövekedés bekövetkeztét – arra hivatkozva, hogy a kötvénypiaci válság már sokkal korábban adó- vagy kiadáspolitikai változásokat kényszerítene ki –, az OBR célja e hosszú távú előrejelzéssel az, hogy rávilágítson: a brit államháztartás jelenleg egy „fenntarthatatlan” pályán halad.
Az államadósság hosszú távú növekedésének legnagyobb mozgatórugója az OBR szerint az öregedő népesség. Az elkövetkező öt évtizedben a 65 év felettiek száma 13 millióról 22 millióra emelkedhet, ami drámaian növeli az időskori függőségi rátát – a 65 év felettiek arányát a 16-64 évesekhez képest – a mai 30 százalékról közel 50 százalékra 2070-re. Bár a nyugdíjkorhatárt valószínűleg tovább emelik a ’90 után születettek esetében (jelenleg 66 év), az időskori kiadások nyomása így is jelentős adósságnövekedést idézhet elő a mai szinthez képest.
Ki Nyert, Ki Vesztett az Elmúlt 15 Évben?
A Resolution Foundation agytröszt számításai szerint 2010 óta a kormányzati juttatási politikák az idősebb generációkat részesítették előnyben, miközözben a fiatalabbak terheit növelték. Az elmúlt 15 évben a 65 év felettiek átlagosan évi 900 fonttal többet kaptak, míg a 65 év alattiak átlagosan 1400 fontot veszítettek évente. Ennek fő oka a hármas zár által a béreknél gyorsabban emelkedő állami nyugdíj, valamint a munkaképes korúak juttatásainak, mint például a lakhatási támogatás, munkanélküli segély és az univerzális hitel csökkentése.
Az OBR előrejelzése szerint a hármas zár tovább fogja növelni a nyugdíjkiadásokat. Ha az állami nyugdíj emelkedése csak az átlagbérekhez lenne kötve, a GDP-hez viszonyított aránya 5 százalékról 6 százalékra emelkedne 2070-re. A hármas zár költségei azonban a nyugdíjkiadásokat közel 8 százalékra nyomhatják fel a következő 45 évben. Ez a mindössze két százalékpontos különbség mai áron mintegy 60 milliárd fontot jelent – egy olyan összeget, amelyet a fiatalabb, munkaképes korúaknak kellene adóikon keresztül megfizetniük.
A Költségvetés Kétharmú Kardja: Kinek a Javára Dönt?
A költségvetés hatása az egyes korosztályokra nagymértékben függ attól, hogy mely adókat emelik és mely juttatásokat védik meg. Például a magas értékű ingatlanok adóztatása inkább az idősebbeket érintené, akik nagyobb ingatlanvagyonnal rendelkeznek. A nyugdíjasok fizetnek jövedelemadót, de már nem vonatkozik rájuk a munkavállalói nemzeti biztosítási járulék. A fiatalabb generációkat viszont vélhetően jobban sújtotta a munkaadói nemzeti biztosítási járulékok Rachel Reeves által 2024 októberében bevezetett emelése, ami lassította a munkahelyteremtést.
Bár minden adófizető közös érdeke, hogy az adósságteher kordában legyen tartva a gazdaság méretéhez viszonyítva, egyes közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy ha a kormány az államadósság miatt csökkentené az olyan beruházásokat, mint az infrastruktúrafejlesztés (utak, lakhatás), az kontraproduktív és hosszú távon káros lehet a fiatalabb generációkra nézve.
A hármas zár esetében pedig paradox módon a fiatalok is profitálhatnak majd belőle, amikor ők maguk is nyugdíjba vonulnak – egy felmérés szerint a 18-49 évesek széles körben támogatják a politika fenntartását. Ennek ellenére az elmúlt 15 év fényében sok közgazdász szerint a fiatalabb generációk érdeke is egyensúly megteremtése az adó- és juttatási rendszerben az idősebb és fiatalabb generációk között.
A közelgő költségvetés tehát nem csupán gazdasági döntések sorozata, hanem egy társadalmi alkufolyamat, ahol a generációk közötti egyensúly megtalálása kulcsfontosságú. Kérdés, hogy Rachel Reeves képes lesz-e olyan tervet letenni az asztalra, ami nem csupán az adósságot fékezi meg, hanem a jövő generációit is tehermentesíti, ahelyett, hogy végleg eladósítaná őket.
Forrás: www.bbc.com
