Sorsfordító napokat él a világhírű Sziget Fesztivál, melynek jövője egy nagyszabású üzleti dráma és politikai alkudozás középpontjába került.
A Hajógyári-sziget, a rendezvény ikonikus otthona, ismét a figyelem középpontjába került, miközben Gerendai Károly, az alapító, egy merész ajánlattal lépett elő, mely alapjaiban rázhatja meg a főváros és a fesztivál eddigi kapcsolatát. A tét hatalmas: a Sziget fennmaradása, milliárdos bevételek, és a közpénzek átlátható kezelése – állítja Deme Zoltán beszerzési és közbeszerzési szakértő a G7 véleményrovatában megjelent elemzésében.
A kezdetek és a „hitbizomány”
A Sziget Fesztivál története 1993-ban kezdődött, amikor Müller Péter Sziámi bemutatta barátjának, Demszky Gábor akkori főpolgármesternek Gerendai Károlyt. Demszky visszaemlékezése szerint a „kamaszos külsejű” Gerendai meggyőzte, hogy a város ingyen „kölcsönözze” a Hajógyári-szigetet a Diákszigetnek, sőt, még néhány millió forintos apanázst is kaptak a város kasszájából. Ekkor született meg az azóta legendássá vált szlogen: „Kell egy hét együttlét”.
Az elmúlt 32 év során a fesztivál nemzetközi hírnévre tett szert, ám most, 2026-ban lejáró területhasználati megállapodás küszöbén, ismét Gerendai Károly kopogtat a Városházán. Ezúttal nem teljesen ingyen kéri a szigetet, de 90 százalékos engedményt szeretne a területhasználati díjra (ami kulturális rendezvényeknek „alanyi jogon” is járó 66 százalékot meghaladja), a fennmaradó 10 százalékra pedig „kocsmai hitelt” kérne, vagyis néhány év halasztott fizetést. Gerendai a Forbesnak nyilatkozva elmondta: „Az a mániám, hogy attól nem lesz valami sikeresebb, ha csökkented a költségeket,” de úgy tűnik, a területhasználati díjra már „pont nem jutna”.
Milliárdos veszteség és a külföldi tulajdonos kivonulása
A jelenlegi válságot a Sziget Zrt. tulajdonosának, a luxemburgi Superstruct Holdingnak (mely az amerikai Kohlberg Kravis Roberts & Co. magántőkealaphoz tartozik, 800 milliárd dolláros vagyonkezeléssel) a kivonulása robbantotta ki. A Superstruct – amely 2017-ben és 2022-ben, két lépcsőben vásárolta meg a céget Gerendai Károlytól és társaitól – az elmúlt években súlyos veszteségeket könyvelt el. 2023-ban 1,8 milliárd, 2024-ben 3,9 milliárd forint volt a mínusz, és az idei évre is több mint 2 milliárdos veszteség várható. A cég több fesztiválját is bezárta már (Voltot 2022-ben, Balaton Soundot 2023-ban rendezték utoljára), tőkéjét pedig többször is pótolniuk kellett a részvényeseknek.
A Superstruct azzal fordult a főpolgármesterhez október elején, hogy közös megegyezéssel, idő előtt szüntessék meg a területhasználati megállapodást. Ennek oka nem az volt, hogy nem akarnak fesztivált rendezni – hiszen erre a megállapodás csak lehetőséget, nem kötelezettséget biztosít –, hanem az, hogy ne kelljen kifizetniük a még hátralévő egy évre esedékes, mintegy 220 millió forintos díjat.
Gerendai „mentőöve” és a politikai sakkjátszma
Pontosan ezzel egy időben érkezett meg Gerendai Károly ajánlata a Városházára: ha a főváros beleegyezik a jelenlegi megállapodás megszüntetésébe, és aláír egy új, tízéves szerződést az általa kért kedvezményekkel, akkor visszavásárolja a Sziget Zrt.-t és megmenti a fesztivált. Deme Zoltán szerint Gerendai mindent összekötött mindennel: a szerződésbontást, az új, hosszú távú megállapodást, saját tulajdonszerzését és a fesztivál megrendezését. Pedig semmi sem akadályozná meg abban, hogy egyszerűen visszavásárolja a céget, és a jelenlegi szerződés alapján fizesse a fővárosnak a díjat. A helyzet időzítése is figyelemre méltó: épp akkor jelentette be a Sziget Zrt. a kivonulását, amikor Gerendai képes lenne átvenni a céget és megszervezni a 2026-os rendezvényt.
A fővárosi politikusok, attól tartva, hogy rájuk ég a Sziget megszűnésének felelőssége, elfogadták Gerendai „vészforgatókönyvét”. Gerendai a Válasz Online-nak nyilatkozva gyakorlatilag ultimátumot adott: „akarják-e, hogy legyen Sziget fesztivál a jövőben, vagy nem akarják,” hozzátéve, hogy a szervezőcsapat szétszéledne, a közönség pedig máshol nyaralna. A közgyűlésben heves vita zajlott, de a részleteken túlmutató, stratégiai gondolkodás elmaradt.
Ekkor lépett színre Magyar Péter. Miután a közgyűlésben nem született megállapodás, Magyar Péter egy kávé mellett egyezett meg Gerendaival valamiről, ami alig különbözött attól, amit a közgyűlés órákkal korábban még lehetetlennek tartott. A szelfivel megpecsételt „deal” üzenete egyértelmű volt: a fővárosi közgyűlés csupán egy „nagycirkusz”, és a valódi döntések máshol születnek. Végül Karácsony Gergely is arra jutott, hogy a megállapodás szentesítése már csak formalitás a novemberi közgyűlésen, így elindulhatott a 2026-os Sziget szervezése.
Budapest, mint hitbizomány – elszalasztott lehetőségek?
Deme Zoltán szerint azonban a közgyűlés elmulasztotta a legalapvetőbb kérdések végiggondolását. Miközben más ügyekben – mint például Rákosrendező vagy a fonódó villamos – gondosan mérlegeli a főváros a lehetőségeket, addig a Sziget rendezésének joga „ősi juss gyanánt háramlik Gerendai Károly cégére, mintha valami hitbizomány lenne.”
A szakértő kiemeli, hogy a Hajógyári-sziget a Sziget Fesztivál legfontosabb eleme, elengedhetetlen a brandhez, ezért a főváros alkupozíciója rendkívül erős. Ezzel szemben a főváros jelenleg minimális bevételhez jut a fesztiválból: a 220 milliós területhasználati díj (ami most csökkentett és halasztott), a kb. 130 milliós iparűzési adó és a 300 milliós idegenforgalmi adó legjobb esetben is alig éri el a 800 millió forintot. Ráadásul ennek jelentős része akkor is befolyna, ha más konstrukcióban működne a rendezvény.
A Superstruct ráadásul a „Sziget” márkanevet is megtartja, és a tervek szerint 15 évig licencdíjat fog szedni a Sziget Zrt. bevételeinek egy részéből. Ez azt jelenti, hogy a külföldi tulajdonos „kockázatmentes szuperstruktúrát” hozott létre: nem fizet területhasználati díjat, kivonul a veszteséges cégből, de a bevételekből továbbra is részesül. A névhasználati jog azonban mit sem ér, ha nincs fesztivál, így a fővárosnak és az új szervezőnek is erős alkupozíciója lenne ez ügyben.
Lehetne-e másképp? Budapest beszállhatna a bizniszbe!
Deme Zoltán javaslata szerint a fővárosnak nem csupán területhasználati díjat kellene kapnia, hanem partnerként kellene kezelnie a fesztivált. A haszon megosztódhatna a szervezők, a területet biztosító főváros és a névhasználatot biztosító jogtulajdonos között. Budapest apportként bevihetné a cégbe a terület vagyonhasznosítási jogát, és elsőbbségi osztalékot kaphatna, így csak nyereséges működés esetén fizetne a cég. Ez mindenkit a sikeres és jövedelmező működésben tenne érdekeltté.
Sőt, a vagyonhasznosítási jog birtokában a cég egész évben hasznosíthatná a Hajógyári-szigetet, például egy bécsi Prátert idéző közparkot üzemeltethetne vurstlival, jégpályával, vendéglátóhelyekkel, melyek bevétele szintén a tulajdonosokat gyarapítaná.
Amennyiben a közös vállalkozás ötlete nem nyerné el a tetszést, a fővárosnak nyilvános pályázatot kellene kiírnia a 2027-től kezdődő hasznosításra. Ez megmutatná, valójában mennyit ér a Hajógyári-sziget mint fesztiválhelyszín, és össze lehetne kötni a hasznosítási díj és a belépőjegyek árának szempontjait.
A novemberi közgyűlés elé kerülő megállapodás, úgy tűnik, már csak formalitás lesz. Gerendai Károly visszatér, a Sziget újabb tíz évre kapja meg a Hajógyári-szigetet, kedvezményes feltételekkel. Kérdés azonban, hogy a politikai nyomás és a „mentőakció” leple alatt vajon valóban a legelőnyösebb és legátláthatóbb megoldás született-e meg a főváros és a budapestiek számára. Vajon Gerendai izgul-e még amiatt, hogy „mit fog majd kérni tőle Magyar Péter egy napon, ami el sem jön talán soha.”
Forrás: telex.hu
