Egy nappal a tervezett után, szombaton ért véget az ENSZ klímakonferenciája a brazíliai Belémben, ám a végeredmény hidegzuhanyként érte a környezetvédőket és a klímaváltozás elleni küzdelem élharcosait.
A többnapos tárgyalássorozatot egy olyan megállapodás zárta, amelyből a legfontosabb zöld célok kikerültek, és számos területen konkrétumok nélküli, általános megfogalmazásokkal operál, jelezve a globális klímaegyeztetések továbbra is fennálló súlyos problémáit.
Dramatikus Küzdelem a Vállalásokért
A Green Policy Center Másfélfokon elemzése szerint a konferencia a progresszív, azaz a szigorúbb klímavédelmi intézkedéseket szorgalmazó, és az olajtermelő, illetve fejletlen, de jelentős kibocsátású országok közötti drámai küzdelem színtere volt. Az egyik oldalon az Európai Unió, valamint a tengerszint-emelkedés által közvetlenül fenyegetett kis szigetországok képviselték a határozott cselekvést. Velük szemben állt a fosszilis üzemanyagok kitermelésében érdekelt Oroszország és Szaúd-Arábia, valamint az el nem kötelezett, ám hatalmas energiaigényű India. Az Egyesült Államok, a világ egyik legnagyobb kibocsátója, megdöbbentő módon még csak részt sem vett az eseményen, ami tovább gyengítette a progresszív oldal tárgyalási pozícióit.
EU Ultimátum, de Hiábavaló Erőfeszítés a Fosszilis Energiák Ellen
Az Európai Unió a tárgyalások során példátlan határozottsággal képviselte a globális kibocsátáscsökkentések és a fosszilis üzemanyagok kivezetésének fontosságát. Olyannyira, hogy még a végül elfogadott megegyezés blokkolását is belengette, amennyiben a kulcsfontosságú klímacélok nem kerülnének be a záródokumentumba. Érdekes módon, Kína hallgatólagosan támogatta az EU álláspontját e kérdésben. Az EU nyomásgyakorlása ellenére azonban a záródokumentumba csupán általánosságok kerültek a fosszilis energiahordozók fokozatos kivezetésével kapcsolatban, konkrét intézkedések vagy ütemtervek nélkül. Ezt sok ország – köztük az olajtermelők – határozottan elutasította, ami a tárgyalások egyik legnagyobb kudarcának tekinthető.
Részleges Győzelem a Fejletlen Országoknak: Több Pénz az Alkalmazkodásra
Azonban nem minden területen maradtak el a konkrétumok. A fejlett és a fejlődő országok közötti pénzügyi támogatás kérdésében a szegényebb nemzetek jelentős sikert könyvelhettek el. A tavalyi bakui klímakonferencián a fejlett országok vállalták, hogy 2025-től évente legalább 300 milliárd dollárral támogatják a fejlődő országok klímavédelmi intézkedéseit, ezt 2035-re 1300 milliárd dollárra feltornázva. Belémben a szegény országok most azt követelték, hogy ezen belül háromszorozzák meg az alkalmazkodásra, azaz a klímaváltozás hatásaihoz való igazodásra szánt forrást, és a gazdag országok évekre előre adják meg a pontos pénzügyi vállalásaikat. Ezeket a követeléseket sikerült is elérniük, ami a konferencia egyetlen kézzelfogható előrelépése.
Kilátások a Jövőre: Törökország és Ausztrália
A kiábrándító tartalom ellenére a konferencián abban is megegyeztek a résztvevők, hogy a következő, 2026-os ENSZ klímakonferenciát Törökországban tartják majd. A jövőbeli tárgyalások politikai folyamatát Ausztrália fogja vezetni, ami reményt adhat arra, hogy a következő alkalommal konkrétabb és ambiciózusabb célkitűzések kerülnek a globális klímadokumentumba.
Összességében a brazíliai klímacsúcs megállapodása a kritikusok szerint nem haladja meg a félmegoldások és általánosságok szintjét, és elmarad attól a sürgető cselekvéstől, amelyet a bolygó egyre súlyosbodó klímaválsága megkövetelne. A fosszilis üzemanyagok kivezetésére vonatkozó erős és konkrét vállalások hiánya továbbra is a globális klímapolitika Achilles-sarka marad.
Forrás: telex.hu
