DAEO FMMost szól:

Manapság minden a transzgenerációs trauma és az alternatív idősíkok körül forog

A BoJack Horseman alkotói, Raphael Bob-Waksberg és Kate Purdy következő projektjüknél is megmaradtak az animációnál, de egészen más megközelítésből nyúltak hozzá. A rotoszkóptechnikával megrajzolt Hiány (Undone) szakított az antropomorf állatokkal teli széria erősen rajzfilmszerű világával, és a lehető legrealisztikusabb formában mesélte el a cseppet sem hétköznapi történetet egy különleges időmanipuláló képességekkel megáldott lányról, akit a halott apja biztat a saját meggyilkolása rejtélyének kibogozására. A 2019-ben debütáló Hiány második évada választ ad arra a kérdésre, hogy sikerült-e Almának megváltoztatnia a múltat, megmentve ezzel az apja életét.

Az első évad fináléjának legnagyobb kérdése az volt, hogy vajon Alma csak tévképzetekkel küszködik, vagy valóban képes megváltoztatni a múltat. Nézőként sem tudhattuk, hogy nem egy mentálisan beteg hősnő sztoriját követjük-e végig, ám erre a kérdésre azonnal választ kapunk az új évad nyitányában. Alma ugyanis sikerrel hozta vissza a halálból apját – pontosabban tette semmissé a halálát, egy új idővonalat létrehozva, amiben a lány nem félárvaként nőtt fel, és az apja segítségével éppen a PhD-je megszerzésére készül. A feltámasztás után Alma látszólag elveszíti időutazós képességeit, de akármennyire igyekszik az apja lebeszélni őt a múlt manipulálásától, a lány nem akar lemondani a szupererejéről, pláne amikor kiderül, hogy ezúttal az anyja problémáit oldhatná meg vele.

A Hiány első évada több szempontból is különleges volt. Ez az első epizodikus sorozat, amelynek az elkészítéséhez rotoszkóptechnikát alkalmaztak, vagyis minimális díszletek között legforgatták a színészekkel a jeleneteket, majd az animátorok a forgatókönyvek alapján rajzolták és festették meg a végleges képet. A valósághűségtől modern, az olajfestékes stílustól pedig klasszikus hatást keltő első évad már csak a különleges kinézete miatt is ritkaságszámba ment. Ehhez járult hozzá a csavaros és érzelmes történet egy önpusztító lányról, aki nem tudja feldolgozni az apja halálát, majd egy autóbaleset után rájön, hogy talán nem is kell feldolgoznia, ha meg tudja őt menteni. A különleges animáció lehetővé tette az alkotók számára, hogy a fantáziájukat szabadjára engedve keverjék a realisztikust a szürreálissal, és olyan látványvilágot teremtsenek, amit élőszereplős sorozat esetén nem lehetne létrehozni, vagy irdatlan összegbe kerülne.

A sorozat másik bravúrja az Alita: A harc angyala CGI-jal átalakított arcú hősnőjeként ismertté vált Rosa Salazar, aki a Hiányban igazán megmutathatta, mennyire karizmatikus és sokoldalú tehetség. Az már csak hab a tortán, hogy az édesapját Bob Odenkirk (Better Call Saul, Senki) játssza, és a család másik két tagja, az édesanyát alakító Constance Marie és a nővérét eljátszó Angelique Cabral is remek választás, ami különösen az őket középpontba helyező második évadban derül ki igazán. Nem állítom, hogy kezdetben nem idegenkedtem a kissé uncanny valley-hatást keltő rotoszkopikus karakterektől, de megéri túllépni ezen a furcsaságon azért cserébe, hogy a színészek minden rezdülése megmaradjon animációs formában is.

A Hiány második évadát is jellemzik a fenti erények: komplex elbeszélésmódjának és egyedi képi világának köszönhetően ismét magával ragadó élményt nyújt. Ám nem tudja leküzdeni az újdonság varázsának elvesztésével járó hátrányokat. Az pedig nemcsak azért veszett el, mert a folytatás hasonló utat jár be, mint az első évad, hanem mert mostanában minden a transzgenerációs trauma és az időutazós-multiverzumos agymenések körül forog. A Hiány pedig abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy pont harmadikként jött a mozikban vetített Minden, mindenhol, mindenkor és a Netflixen nemrég debütáló Végtelen matrjoska második évada után.

Az új évad középpontjába az Alma édesanyja körüli rejtély kerül, aki mexikói bevándorlóként érkezett az Egyesült Államokba, csakhogy egy súlyos családi titkot hagyott a szülőhazájában. A szálak még ennél is messzebbre vezetnek, kilométerben és időben is, egészen Alma időmanipulációs képességekkel megáldott nagyanyjának gyerekkoráig a fasiszta megszállás alatt álló Lengyelországban. Az animáció ismét lenyűgöző, és nagy előny, hogy az időutazáshoz nem kellett béna fiatalító vagy öregítő sminkbe kényszeríteni a színészeket – bár az elég zavaró, hogy az 59 éves Odenkirk szinkronizálja a huszonéves változat, a negyvenéves Holley Fain pedig tizenéves lányként és öregasszonyként is ugyanolyan hangon szólaltatja meg Alma nagyanyját.

 Amazon Studios
Bob Odenkirk – Forrás: Amazon Studios

A mérgező titkokkal és fájó emlékekkel teli utazás során Almának és a családjának szembe kell néznie a rossz döntéseikkel és ballépéseikkel, miközben idővel arra is rá kell jönniük, hogy nem lehet állandóan a múlton rágódni, és vannak problémák, amik nem oldhatók meg varázsütésre, hanem együtt kell velük élni, ezt az együttélést pedig nagyban megkönnyíti a szeretteik támogatása. A fenti tanulság rávetíthető a Minden, mindenhol, mindenkorra és a Végtelen matrjoska második évadára is, de mostanában a mainstreamet is, a Marveltől a Pixarig, a trauma, a családi örökség és az alternatív idősíkok határozzák meg. Ez nem jelenti azt, hogy a Hiány ne járná körbe gyönyörűen ezeket a kiaknázásra alkalmas témákat, de nem fogja meg elég újszerűen őket ahhoz, hogy mély nyomot hagyjon. Továbbá a témában való bővelkedés mellett ott van az a másik igazságtalan, de létező elvárás, hogy minden idők egyik legkülönlegesebb sorozata, a BoJack Horseman alkotóitól ennél többre számít az ember.

A Hiány még be is lenget egy izgalmas megközelítést, mielőtt sokkal hagyományosabb irányt venne – merthogy ezen a ponton a traumafeldolgozós időutazás érződik hagyományosnak. Amikor Alma megérkezik az alternatív idővonalba, hamar ráébred arra, hogy sem ő, sem a családtagjai nem elégedettek maradéktalanul a tökéletesnek képzelt világban. Még az életét visszakapó, valaha veszélyes ambíciókat tápláló apja is csalódott és aggodalmaskodó foteltudós lett, Alma pedig sikeres karrier előtt állva, mintagyerekként sem találja a helyét a világban. Ám a boldogságkeresés és az önmegvalósítás lehetetlenségének témája elhalványul az évadot meghatározó fordulatos családi rejtély mellett, ami Alma karakterét egyszerű nyomozóvá redukálja, miközben az első évadhoz legalább annyit adott a hősnő jellemének összetettsége, mint maga az egyedi animáció.

Akárhogy is, az legyen a legnagyobb bajom, hogy sorra készülnek az innovatív képi világú, a mentális betegségekről és a továbbörökített lelki sebekről tabukat ledöntve mesélő időutazós sztorik.

A Hiány az Amazon Prime Video kínálatában látható.

Oszd meg ezt a cikket!