9.1 C
Budapest
2025. december. 5. - péntek
spot_img
9.1 C
Budapest

Megoldjuk mi kisbolt nélkül is, csak zavar, hogy nem előre megyünk vele, hanem hátra

Megoldjuk mi kisbolt nélkül is, csak zavar, hogy nem előre megyünk vele, hanem hátra” – mondják a kétségbeesett helyiek, miközben a mozgóboltok térhódítása és a falvak elnéptelenedése között őrlődik a magyar vidék.

Az elmúlt években csendben, de könyörtelenül adták fel a küzdelmet a magyar kistelepülések kisboltjai. Ahol még tartják magukat, ott az árak elszálltak, így a helyiek – ha tehetik – inkább a városi szupermarketekbe ingáznak, feláldozva idejüket és pénzüket. Most azonban egy új jelenség borzolja a kedélyeket, és ígér megkönnyebbülést: a szupermarketek házhoz jönnek. A Lidl egy kísérleti program keretében mozgóboltjával járja az országot, csábítóan alacsony árakkal, de ez a „megoldás” mélyebb társadalmi sebeket tép fel, és felveti a kérdést: milyen áron jön el a kényelem?

A guruló megváltás: A Lidl-busz nyomában

Képzeljenek el egy olyan falut, mint a Heves vármegyei Balaton, Egertől 26 kilométerre. Itt, ahol papíron még három kisbolt is működik, a lakók többsége már Egerbe jár nagybevásárlásra, mert „itt minden kisbolt drága, nem bírnak a multikkal”. Ebbe a helyzetbe gurult be kísérleti jelleggel a Lidl mozgóboltja, és a fogadtatás nem is lehetett volna lelkesebb. „Lesz még ilyen? Gyertek, mert nekünk könnyebb lenne” – mondja egy nő, amint megáll a kisbusz. A helyiek már előző nap erről suttogtak, és a felmérést végző Lidl-dolgozók kérdésére, miszerint van-e igény a folytatásra, egyhangú „Van!” a válasz.

Az árak a legfőbb vonzerő: a liszt akár 50 forinttal, a cukor 60-nal, az olaj 100 forinttal olcsóbb, mint a helyi boltban. Egy tízes karton lisztet kerékpárjára kötöző asszony magyarázza: „Kell, tésztát csinálok. Innen olcsóbb, ami a nyugdíjnál számít.” A banán is jóval kevesebbe kerül. A mozgóboltban vásárolt tisztítószer, tészta, párizsi és állateledel azt jelenti, hogy az idős embereknek nem kell a zsúfolt egri buszon, nagy csomagokkal küzdeniük, ahol néha még rájuk is szólnak.

Hasonló a helyzet Rákóczibányán, Salgótarján közelében, ahol egyetlen megmaradt kisboltba alig járnak a helyiek. „Több volt itt régen, de addig versenyeztek egymással, hogy egy maradt” – meséli egy fiatal férfi. A félórás útra lévő Salgótarjánba járnak át, amit „néha forgalmasabbnak” éreznek, mint Budapestet. Az önkormányzat hetente szervez járatokat a nagyáruházakba, és az idősek inkább ezt veszik igénybe. A Lidl-busz itt is óriási népszerűségnek örvend: „nem látsz a faluban egyszerre egy helyen ennyi embert, mint itt. Itt legalább találkozunk” – jegyzi meg egy férfi, rávilágítva a probléma mélyebb rétegeire.

A kisboltok haláltusája és az árstop árnyéka

Mi vezetett idáig? A válasz összetett. „Azért zárnak be a kisboltok, mert drága a fenntartásuk. Nem tudnak versenyezni már” – összegzi egy idős asszony. A magas beszerzési árak miatt a helyi üzletek drágán kénytelenek értékesíteni, ami elriasztja a vásárlókat. A koronavírus-járvány, a romló gazdasági helyzet és a drasztikusan visszaeső kiskereskedelmi forgalom megtizedelte az amúgy is sebezhető szektort.

A kormányzat inflációra adott válasza, a sokat kritizált árstop tovább nehezítette a kisboltok helyzetét. A kereskedőknek kellett kigazdálkodniuk a veszteséget, ami sokukat ellehetetlenített. Habár 2021-ben a kormány pénzügyi támogatást ítélt meg a kistelepülési, fogyatkozó kisboltoknak, a KSH statisztikái sötét képet festenek: 2021 június 30. és 2025 június 30. között 2702 élelmiszer-vegyeskereskedés szűnt meg az országban, ebből 1567 önálló vállalkozóé volt. Ráadásul sokszor még az sem járt jól, aki felvette a támogatást.

Közösségek, amelyek a bolttal együtt halnak ki

A kisboltok pusztulása messze túlmutat a puszta gazdasági racionalitáson. Ezek az üzletek évtizedekig voltak a vidéki élet központjai, találkozóhelyek, ahol a helyiek információt cseréltek, beszélgettek. Ahogy bezárnak, úgy tűnnek el velük együtt a közösségi terek, a kocsmákkal, művelődési házakkal egyetemben. Ahol megmarad is egy kisbolt, az gyakran inkább kocsmaként vagy trafik-ként próbál életben maradni, a választék szűkül.

Nógrád megyében, Kutasón például nem járt a Lidl-busz, de évek óta jár ide mozgóbolt Szécsényből, vegyiáruval, kenyérrel, alapvető élelmiszerekkel. A falu „kisboltja” naponta két órát van nyitva, inkább italmérésként funkcionál. Egy idős asszony két éve nem járt benne: „könnyebb kimenni ide a kapu elé”, ráadásul a mozgóbolt „olcsóbb is, mint a kisbolt”. Neki már a szíve sem bírja Pásztóra az ingázást. A zene az utcán jelzi a mozgóbolt érkezését, ekkor mindenki kimegy. „Régen a férfiak az italboltba, az asszonyok a kisboltba jártak, de most hova menjünk, hol találkozzunk?” – teszik fel a fájó kérdést két idős hölgy, miközben a szemerkélő esőben beszélgetnek.

A falugondnoki rendszer ma már alapvető segítség: felhívják a gondnokot, aki bevásárol nekik. „Mondjuk is mindig neki, hogy te a mi fiunk vagy” – nevetnek, de a nevetés mögött ott a szomorú valóság: a gyerekeik elköltöztek, mert nincs munkalehetőség.

A vidékről városba költözött fiatalok sem térnének vissza: „Innen mindenki ment el, mi jöttünk csak ide. Minden téren teszik tönkre a vidéket, a kisboltok se kapnak megfelelő támogatást, drágábbak lesznek ettől, mint a nagy áruházak” – fogalmaz egy fiatal pár.

Előre vagy hátra? A jövő bizonytalan

A Lidl most értékeli a kísérleti program tapasztalatait. Az alapvető élelmiszerek fogytak a legjobban, és mindenhol visszahívták volna őket a helyiek. Ez egyértelműen mutatja az igényt a megfizethető és elérhető bevásárlási lehetőségekre.

De vajon milyen jövő vár a magyar vidékre? A mozgóboltok jelentette azonnali megkönnyebbülés mögött egy mélyebb, strukturális válság húzódik. A falvak elnéptelenednek, a közösségi terek eltűnnek, és az emberek, miközben örülnek az olcsóbb lisztnek, érzik, hogy valami visszafordíthatatlanul elveszik. Ahogy Bokron mondja egy nő, akinek falujában már bezárt az utolsó kisbolt is: „Jó lenne egy kisbolt, tud hiányozni. Megoldjuk mi így is, csak zavar, hogy nem előre megyünk, hanem hátra.”

A Lidl-busz tehát egy tüneti kezelés egy mélyen gyökerező problémára. Kérdés, hogy ez az „előre lépés” valóban előre viszi-e a vidéki Magyarországot, vagy csupán egy további lépés a falvak közösségi életének lassú, de biztos halála felé.

Forrás: telex.hu

Még több

Ez is érdekelhet!