Drámai humanitárius válság bontakozik ki az ukrán-orosz háború frontvonalában, ahol az ott élők élete soha nem látott mértékben vált bizonytalanná.
Miközben a halálos támadások elől százezrek menekülnek, az ENSZ segélyszervezetei mindazokat támogatják, akik otthonaikban maradnak, és azokat is, akik a menekülést választják. Egy friss ENSZ-jelentés szívszorító részleteket tárt fel.
Az elmúlt egyetlen évben több mint negyedmillió lakos hagyta el a Donyecki régiót, amely továbbra is az orosz támadások egyik fő célpontja Délkelet-Ukrajnában, az orosz határ közelében. Evakuációk zajlanak a szomszédos Dnyipropetrovszkban, Harkivban, Szumiban és Zaporizzsjában is, ahol az élet fenyegető árnyékában zajlik tovább.
A Lehetetlen Döntés: Menekülni vagy Maradni?
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) kulcsszerepet játszik a válság kezelésében, támogatva mind a kitelepített személyeket, mind azokat, akik a háború sújtotta területeken maradnak. Federico Sersale, az UNHCR dnyiprói irodájának vezetője szerint a többség, aki úgy dönt, hogy otthon marad, idős vagy valamilyen fogyatékkal él. Sokan nem hajlandók elhagyni házaikat, attól félve, hogy soha többé nem térhetnek vissza, míg mások egyszerűen képtelenek segítség nélkül elmenekülni.
Azok, akik a frontvonalon maradnak, rendkívül nehéz és stresszes körülmények között élnek. Folyamatos támadásokkal, az alapvető szolgáltatások (áram, víz, gáz) akadozásával és a mozgáskorlátozottsággal szembesülnek. Ezek ellenére a meggyőzésük a távozásra nem egyszerű feladat. „A legfontosabb, hogy az ő döntésük legyen, maradnak-e vagy elmennek. Mi igyekszünk a lehető legtöbb információt megadni nekik, hogy megalapozott döntést hozhassanak” – hangsúlyozta Sersale.
Életmentő Segítség a Pokol Kapujában
Az UNHCR és partner civil szervezetei azonnali segítséget nyújtanak. „Amikor hozzáférünk ezekhez a közösségekhez, különböző típusú szolgáltatásokat és segítséget biztosítunk – az alapvető segélycsomagoktól, mint a takarók, a menedékhelyek építéséhez szükséges anyagokon át a légicsapások által sújtott házak javításáig. Emellett pszichoszociális támogatást és jogi segítséget is nyújtunk” – magyarázta Sersale.
A legsebezhetőbb evakuáltak állami irányítású tranzitállomásokon keresztül jutnak tovább, ahol rövid ideig tartózkodnak, alapvető szolgáltatásokat kapnak, majd továbbmennek. Federico Sersale döbbenetes adatokat közölt: az ilyen tranzithelyeken áthaladó emberek 46 százaléka idős vagy mozgáskorlátozott, ami „új fejlemény” a válságban. Az UNHCR ezeknek a központoknak a felállítását és felszerelését is segíti ágyakkal, takarókkal, mosógépekkel, valamint pszichoszociális és jogi támogatást, illetve készpénzsegélyt biztosít.
Svitlana Története: A Remény Lángja a Romok Között
Svitlana, egy idős asszony a zaporizzsjai frontvonalról, egy ilyen tranzitközponton keresztül jutott Dnyipro városától délre. Bár korábban is ösztönözték a távozásra, férjével együtt ellenálltak. Áram nélkül éltek, drónok zúgása közepette házuk felett. Amikor a frontvonal eltolódott és a helyzet drámaian romlott néhány hete, végül úgy döntött, ideje menni.
Svitlana néhány napot a tranzitközpontban töltött, pénzügyi és egyéb segítséget kapott, majd a „Kedvesség Óceánja” nevű, UNHCR által támogatott létesítménybe került Dnyipro városában, amely ideiglenes szállást biztosít kerekes székes vagy mozgáskorlátozott belső menekültek (IDP-k) számára. „Amikor találkoztam vele, hihetetlen energiája volt. Minden nehézség ellenére a szeme még mindig tele volt reménnyel és energiával” – mesélte Sersale.
Példátlan Lakhatási Válság és a Túlélés Akarata
Svitlana és más sebezhető belső menekültek számára az egyik legnagyobb kihívás a hosszú távú megoldások, beleértve a lakhatást és az átfogóbb támogatást. „Ez lehet egy idősek otthona, vagy otthoni gondozás, ha valaki otthon él, de bizonyos szolgáltatásokat is kap” – mondta Sersale. A belső menekültek lakhatása az egyik fő hiányosság, amelyen az UNHCR aktívan dolgozik. Egy másik friss ENSZ-jelentés szerint Ukrajna „példátlan lakhatási válsággal” néz szembe, három és fél évvel az Oroszország általi teljes körű invázió után.
Svitlana története tökéletes példája annak, milyen az élet a frontvonalon: nehéz döntést kell hozni a távozásról, majd erőt és rugalmasságot kell találni az újrakezdéshez. Az UNHCR folytatja erőfeszítéseit, hogy segítséget nyújtson mindazoknak, akik a háború kegyetlen valóságával küzdenek.
Forrás: news.un.org