Ezen a napon mutatkozott be a nagyközönségnek az „Óz, a nagy varázsló” című musical, ám a kezdeti reakciók messze nem voltak olyan elsöprőek, mint amire egy ilyen monumentális produkció esetében számítani lehetett.
A Judy Garland főszereplésével készült mestermű, mely Dorothy Gale, a Kansasból Óz Technicolor világába repített lány történetét meséli el, mára egy megkerülhetetlen popkulturális ikon, de a kulisszák mögött elképesztő küzdelmek, balesetek és tragédiák zajlottak.
A sepia-tónusú Kansasból a Szivárványon túli, vibráló Óz földjére kalauzoló film, mely 2,7 millió dollárból készült, mindössze 3 millió dollár bevételt termelt az első bemutatója idején, és csupán öt Oscar-jelölést kapott, melyből kettőt (legjobb eredeti dal, „Over the Rainbow”, és legjobb filmzene) váltott díjra. A film igazi áttörését az 1949-es újrakiadás hozta el, amikor 26 millió dolláros bevételével végre sikert aratott. Azóta számtalan eleme beépült a köztudatba, a „Már azt hiszem, nem Kansasban vagyunk!” klasszikussá vált mondattól kezdve egészen a „munchkin” szó elterjedéséig.
Kulturális lábnyom és kortárs inspiráció
Az „Óz, a nagy varázsló” hatása a mai napig érezhető. Megan Fox színésznő például elmondta, gyerekkorában egy éven át azt kérte, hívják őt Dorothynak, és éppen a film inspirálta őt a színészi pályára. Amy Adams a Pink Floyd „Dark Side of the Moon” albumával nézte végig a filmet – egy máig népszerű, bizarr szinkronicitást teremtve, ahogyan Roger Waters is megerősítette egy 2023-as interjúban. Még Greta Gerwig „Barbie” című filmjét is inspirálta Óz esztétikája, különösen a „hitelesen mesterséges” díszletek és a festett égboltok világa. A „Wicked” előzmény történet, mely novemberben debütál a mozikban, szintén az Óz-univerzum végtelen lehetőségeit bizonyítja.
Kaotikus kezdetek: Rendezők és szereplőválogatási drámák
A produkció már a kezdetektől fogva viharos volt. Négy rendező, több mint egy tucat író – köztük a „Citizen Kane” forgatókönyvírója, Herman J. Mankiewicz és Ogden Nash költő – dolgozott a filmen, mielőtt a végső stáb és színészgárda összeállt volna. Kezdetben Louis B. Mayer, az MGM vezetője a 9 éves Shirley Temple-t képzelte el Dorothyként, míg W.C. Fields-t szánták a Varázsló szerepére. Végül a stúdiószerződések döntöttek: a 20th Century Fox nem adta kölcsön Temple-t, és Mayer második jelöltje, Deanna Durbin is elérhetetlen volt. Így esett a választás a 16 éves Judy Garlandra, aki már 13 éves kora óta az MGM kötelékében állt. Ray Bolger, a Madárijesztő megformálója, olyan légiesen mozgott, hogy még Joaquin Phoenix is az ő mozdulatait tanulmányozta a „Joker” című filmjéhez.
Dorothy hűséges kutyáját, Totót, egy Terry nevű brindle cairn terrier játszotta, aki heti 125 dollárt keresett – többet, mint a munchkin színészek! Terry összesen 13 filmben szerepelt, és Hollywood Forever temetőjében egy emlékmű őrzi emlékét.
Balesetek és szenvedés a vásznon túl
A forgatás nem volt veszélytelen. Victor Fleming rendező elhagyta a produkciót a befejezés előtt, hogy átvegye az „Elfújta a szél” rendezését George Cukor helyett. Helyére King Vidor lépett, aki a film fekete-fehér kansas-i jeleneteit forgatta le, kezdetben név nélkül.
Az eredeti, kétórás vágatot le kellett rövidíteni. Felmerült, hogy kivágják Dorothy ikonikus dalát, az „Over the Rainbow”-t, de szerencsére meggondolták magukat. A 101 perces végső változat elképesztő technikai bravúr volt: 29 hangszínpadon és 65 díszletben forgatták, ami az 1939-es év egyik legpazárabb produkciójává tette az „Elfújta a szél” mellett.
A különleges effektusokért felelős A. Arnold Gillespie számára a tornádó megalkotása valóságos kihívás volt. Egy 35 láb magas gumikúp helyett egy muszlinból és csirkehálóból készült óriási szélzsákot használtak, amely összenyomott levegővel keltette életre a pusztító vihart. Egy hektárnyi műpipacsot drótoztak a 29-es hangszínpad padlójára, hogy a gonosz nyugati boszorkány bűbája valóságosnak tűnjön.
Dorothy legendás rubinpiros cipőit hat pár, kézzel díszített lábbeli „játszotta”. Négy pár maradt fenn, köztük az a darab, amelyet 1979-ben a Smithsonian Intézetnek adományoztak, és ma a Nemzeti Amerikai Történelmi Múzeumban látható. Egy másik párt 2012-ben 2 millió dollárért vásároltak meg az Akadémiai Filmmúzeum számára. 2005-ben egy pár eltűnt a Judy Garland Múzeumból, de az FBI egy 2018-as akció során visszaszerezte őket.
Margaret Hamilton, aki a Nyugati Boszorkányt alakította, valóságos poklot élt át a forgatáson. Egy jelenetben, ahol a boszorkány vörös füst kíséretében eltűnik, súlyos égési sérüléseket szenvedett az arcán és a kezén, amikor a füst és a lángok idő előtt kicsaptak. Hat hétre esett ki a munkából, és a rézalapú, zöld sminkjét acetonnal kellett eltávolítani, ami további fájdalmat okozott. „Soha életemben nem éreztem akkora fájdalmat” – emlékezett vissza később.
Legendák és egy tragikus sors
A filmhez számos városi legenda is kapcsolódik. A legmakacsabb az a hír, miszerint egy munchkin színész felakasztotta magát a forgatás során, és a jelenet látható a filmben. Az MGM azonban cáfolta ezt, állítva, hogy a sárga téglás út jelenetének hátterében látható árnyék egy daru (madár) volt, amelyet a Los Angeles-i állatkertből hoztak, hogy „élőbbé” tegyék az erdőt. Ráadásul a munchkin színészek csak később érkeztek a forgatásra.
Judy Garland a munchkin színészekről szóló pletykái is heves vitákat váltottak ki. Egy 1967-es interjúban „kis részegeseknek” nevezte őket, akiket a rendőrség „pillangóhálókkal szedegetett össze”. Jerry Maren, a Lollipop Guild egyik tagja, aki 2018-ban 98 évesen hunyt el, visszautasította Garland állításait, mondván: „Judy a napi pirulái és itala hatása alatt beszélt. Hamis állítások örökségét hagyta rólunk.” Szerinte csupán néhány német srác szeretett sört inni, és ők voltak azok, akik némi bajba keveredtek.
Judy Garland sorsa tragikusra fordult a film után. Az MGM már 13 éves korától kezdve nyomást gyakorolt rá, hogy fogyjon, és amfetaminokat adtak neki az éhség elnyomására és ébrenlétre, altatókat pedig az alváshoz. Ez a kíméletlen bánásmód végül 1969-ben, 47 évesen bekövetkezett véletlen barbiturát-túladagolásához vezetett.
Az „Óz, a nagy varázsló” így nem csupán egy időtlen mese a hazatérésről és a bátorságról, hanem egy rendkívül bonyolult, néha kegyetlen hollywoodi produkció lenyomata is. A csillogó vászon mögött rejlő sötét titkok és emberi drámák még izgalmasabbá teszik ezt a klasszikust, megmutatva, hogy a varázslatnak bizony ára van.
Forrás: www.eonline.com
