Jogi botrány rázza meg az amerikai igazságszolgáltatást, miután egy ügyész, Lindsey Halligan elismerte, hogy a nagyesküdtszék tagjai sosem szavazták meg a James Comey elleni vádirat végső változatát.
Ez a precedens értékű beismerés potenciálisan gyökerestül kiütheti az egész ügyet, és súlyos kérdéseket vet fel a vádemelési eljárások integritásával kapcsolatban.
Lindsey Halligan, aki az ügyön dolgozik, a bíróság előtt tette meg azt a sokkoló beismerést, miszerint a nagyesküdtszék tagjai sosem látták és nem szavazták meg a Comey elleni „második vádirat” (charging document) végső változatát – csupán az elnökük formalizálta azt. Ez a procedurális hiba, melyet Halligan a bíró elé tárt, azzal fenyeget, hogy megbénítja, vagy akár teljesen érvénytelenné teszi a vádemelést.
Az amerikai jogrendszerben a nagyesküdtszéknek kulcsfontosságú szerepe van a vádemelések jóváhagyásában. Ennek lényege, hogy a vádiratokat a teljes esküdtszéknek meg kell szavaznia ahhoz, hogy érvényesek legyenek. Az eljárás célja, hogy független polgárok szűrőjeként szolgáljon, megelőzve a megalapozatlan vádakat. Halligan beismerése azonban azt mutatja, hogy ebben a konkrét esetben ez a létfontosságú lépés hiányzott.
Ez a hiányosság potenciálisan megsemmisítheti az eddig elért eredményeket, és súlyos kérdéseket vet fel az ügyészség eljárásának integritásával kapcsolatban. A bíró most nehéz döntés előtt áll: vajon elégséges-e az elnök jóváhagyása, vagy az egész nagyesküdtszéki eljárást érvényteleníteni kell? Amennyiben utóbbi történik, az ügyészségnek potenciálisan újra kell indítania az egész vádemelési folyamatot, ami jelentős késedelmeket és jogi kihívásokat eredményezne.
A jogi szakértők máris jogtörténeti precedensként emlegetik az esetet, mely jelentős hatással lehet a nagyesküdtszéki eljárások jövőjére. Az elkövetkező napok döntőek lesznek a Comey-ügy szempontjából, és az egész amerikai jogrendszer figyelmét lekötik majd. Egy biztos: az ügy máris egy újabb, váratlan fordulattal gazdagodott, melynek végkimenetele még teljesen bizonytalan.
Forrás: www.nytimes.com
