DAEO FMMost szól:

Száz éve is bődületes volt a drágaság, amit végül a Bud-csomag oldott meg

„Az utóbbi napokban a drágaság már olyan nagy mérveket öltött mindenfelé, hogy a lakosság képtelen vele megküzdeni és kritikussá teszi a közélelmezést”

– ez a mondat napjainkban is elhangozhatna a parlamentben, pedig éppen száz évvel ezelőtt mondta Rakovszky István ellenzéki országgyűlési képviselő napirend előtti felszólalásában.

Egy kalandos életút

Rakovszky különös szereplője volt a Monarchia, majd a Horthy-korszak kezdeti éveinek. Hatvannégy éves volt, amikor ez a felszólalása elhangzott, ekkor már minden a háta mögött volt, amikért ma említeni érdemes. 1896-tól volt képviselő a termetével is kitűnő, a bécsi Theresianumban nevelkedő egykori katonatiszt. Az első világháború végéig – az 1906 és 1910 közötti időszakot leszámítva – ellenzékben politizált a Katolikus Néppárt tagjaként.

Királypárti, Habsburg-hű ellenzéki maradt a húszas évek elején is, elvhűsége kis híján a halálát okozta. 1921-ben egy zavart elméjű, többévnyi szibériai hadifogságból szabadult köztársaságpárti, muzulmán hitre tért tartalékos főhadnagy, Kövér Ibrahim György rálőtt a parlament karzatáról, de golyói célt tévesztettek, az ülésteremben senki sem sérült meg. (Ugyanez a Kövér Ibrahim György javasolja majd 1948-ban a Tervhivatalnak, hogy Magyarország, más európai országokkal együtt, tudományos céllal gyarmatosítsa Afrika Egyenlítő-menti térségét.)

Rakovszky pár nappal később csatlakozott IV. Károlyhoz, az 1918-ban lemondott utolsó magyar királyhoz, aki puccsal akarta magához ragadni a hatalmat, de a budaörsi csatában alulmaradt a horthysta csapatokkal szemben. Rövid időre őrizetbe vették, majd az ellenzéki Keresztény Nemzeti Földmíves és Polgári Párt színeiben mandátumot szerzett.

Nyelvtanilag hibás pörölycsapások

De térjünk vissza ahhoz a bizonyos 1922. júliusi nemzetgyűlési üléshez! Rakovszky beszélt az ő különös stílusában. Felnőtt fejjel tanulta meg ugyanis magas szinten a magyar nyelvet, németül tán haláláig jobban beszélt. Ahogy majd 1931-ben írja nekrológjában a Magyar Hírlap: „Felborította a mondatszerkesztés szabályait. Néha új és szokatlan szavakat kovácsolt. A kiejtése is olyan volt – kivált, ha elragadta a szenvedély –, mintha nem születésétől fogva beszélné és idegen környezetben tanulta volna a magyar nyelvet. De ilyen nehézségekkel küzdve, mégis szuggesztív szónokká tudott növekedni és némelyik nyelvtanilag hibás mondata a pörölycsapás erejével hatott a hallgatóságra.” (Ilyen körülmények között nem tudni, hogy a hallgatóságra nézve áldás volt-e, vagy átok az a halálakor is emlegetett, emlékezetes, többórás felszólalása 1901-ből, amikor az Adria Tengerhajózási Társasággal kötött szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat ellen kelt ki.)

Rakovszky az 1922-es felszólalásában tételesen felsorolta, mi minden drágult meg a világháború, országcsonkítás utáni gazdasági válságban:

  • „Hogy egyebet ne említsek, a cukor ára néhány hét alatt 112 koronáról 160 koronára szökött fel, majd teljesen eltűnt a kereskedelemből.”
  • „Megrovandó az az eljárás is, melyet a sörfőzők követnek el, hogy a sörnek, amely a mostani nyári melegben a táplálék fontos szurrogátuma, az árát egyik napról a másikra tetemesen felemelik.”
  • „Ugyanez a helyzet a zsiradékoknál is, mert a kartelek valósággal ráuzsorázzák a közönséget.”

Végül Bethlen István miniszterelnöktől kérdezte, akit egyébként néhány hónappal korábban a maga keresetlen stílusában akasztással fenyegetett meg a budaörsi csata napján: „Mi az oka annak, hogy a kormány oly tétlenül nézi ezt a hallatlan árdrágítást, és nem tesz semmit a drágítás leküzdésére?”

A miniszterelnök elkenős választ adott. Végig az Árvizsgáló Bizottságról beszélt, ez volt az a szerv, amely felléphetett az indokolatlanul árat drágítók ellen, de hát indokoltan is nagyos sokba került minden. „Egyes kereskedők panaszkodnak az Árvizsgáló Bizottság ellen, hogy nagyon szigorúan jár el velük szemben, a kormány azonban nem köti meg az Árvizsgáló Bizottság kezét és teljesen rábízza, hogy milyen módon jár el az árdrágító kereskedőkkel” – mondta a miniszterelnök, de ennél sokkal súlyosabbak voltak a gazdasági bajok.

Tényleg elképesztő drágulás

Az első világháború után összeomlott a magyar gazdaság, az addig egységes valuta- és logisztikai rendszert az új határok szabdalták sok darabra. Rakovszky felszólalása idején túl voltunk már egy belső erőforrásokra építő, de kudarcot valló stabilizációs kísérleten. Külföldi magánkölcsönökkel próbálkoztunk, de ezek sem hozták meg a várt áttörést. Magyarország – szuverenitása egy darabjának feladásával – 1923-ban kénytelen volt a Népszövetséghez fordulni kölcsönért.

 Wikipédia
Forrás: Wikipédia

A rendezés alapja a pénz stabilitásának a biztosítása volt. A drágulás elképesztő méreteket öltött. Íme, néhány alapvető termék, szolgáltatás árának változása 1921 és 1923 decembere között (forrás: artortenet.hu):

1921. december1923. decemberÁremelkedés mértéke
1 kg finomliszt36 korona2160 korona60-szoros
1 darab zsömle2,5 korona145 korona58-szoros
1 kg krumpli12 korona420 korona35-szörös
1 darab tojás10 korona800 korona80-szoros
Az Est (újság)3 korona500 korona166-szoros
1 pár női cipő1500 korona100 000 korona66-szoros
1 darab gyermektélikabát1800 korona130 000 korona72-szeres
1 darab villamosjegy5 korona666 korona133-szoros
hajvágás23 korona4400 korona191-szeres

Magyarország és a Népszövetség 1923 márciusában írta alá a pénzügyi szanálás programját. Az egyébként elég rossz feltételekkel nyújtott kölcsönért cserébe kénytelenek voltunk a szuverenitásunk fontos részeiről lemondani. A Népszövetség ugyanis a magyar költségvetés ellenőrzésére, a program végrehajtását veszélyeztető kiadások megvétózására, esetleges új adók bevezetésére Jeremiah Smith bostoni pénzügyi szakértőt kérte fel, aki korábban Ausztriában és Bulgáriában vitt hasonló szerepet.

Bud-csomag

Az 1924–1925-ös költségvetés (akkoriban július 1-jén kezdődött a költségvetési év) a megszorítások jegyében fogant. Csökkentették az állami alkalmazottak számát (három év alatt 200 ezerről 160 ezerre), korlátozták a nyugdíjasok járandóságát. Észszerűsítették az államigazgatást, megszüntettek egy sor felesleges hivatalt, így például a Bethlen által említett Árvizsgáló Bizottságot, de így járt a közélelmezési minisztérium vagy a szénkormánybizottság is.

A szanálási politika fontos célja volt az adómorál helyreállítása. Ennek érdekében drasztikusan megnövelték a késedelmi kamatokat, jutalmazták az eltitkolt adóalapok felfedőit, bevezették az 1-től 40 százalékig terjedő, a jövedelemből eltartottak számát is figyelembe vevő progresszív jövedelemadót.

Az eredmények már az 1924–1925-ös költségvetési évre megmutatkoztak, így Bud János pénzügyminiszter az adóterhek csökkentésére irányuló adóreformot vezethetett be, valamint céltudatos beruházási programokat indíthatott, megteremtette például Klebelsberg Kunó iskolaépítő kultúrpolitikájának alapját. (Jellemző, hogy a Bud 1924 és 1928 közötti pénzügyminiszterségét megelőző négy évben hét váltásban hat politikus látta el a pénzügyminiszteri feladatokat.)

 Pesti Hírlap, 1993. szeptember 4. (2. évfolyam, 206. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár
Bud János – Forrás: Pesti Hírlap, 1993. szeptember 4. (2. évfolyam, 206. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár

Bud nevéhez fűződik a stabilizációs program részeként a pengő 1927. január 1-jei bevezetése is. Mivel akkoriban a magas infláció miatt nem volt papírpénz, így a névvel is üzenni akartak: pengeni csak a pénzérme (egész pontosan az ezüstpénz) tud. (Akit bővebben érdekel a korabeli ínségköltségvetés, olvassa el az Archívneten Schlett András tanulmányát.)

Mi lett velük?

  • A pengő a harmincas évek második feléig stabil maradt, egy amerikai dollár például 1927-ben 5,6 pengő és még 1939-ben is 6,6 pengő, míg 1944-re már 44,2 pengő volt. A második világháború után a magyar hiperinfláció minden addigi csúcsot megdöntött és tart azóta is: 2008-ban a zimbabwei dollárnak volt egy halovány, de dugába dőlt kísérlete a csúcsdöntésre.
  • Rakovszky István 73 évesen, 1931-ben halt meg a nagyselmeci (akkoriban Csehszlovákia) birtokán, ahol akkor már évek óta visszavonultan élt. Éppen Budapestre indult gyógykezelésre, beült orvosa mellé az autóba, amikor szívszélhűdés érte, és másodperceken belül meghalt.
  • Bud János a pénzügyminiszteri megbízatása után pár évig közgazdasági miniszter volt, majd a Műegyetem gazdaságpolitikai tanszékén tanított. Hetvenévesen halt meg az immár kommunista Budapesten.
  • Jeremiah Smith Japánban, Kínában és Mexikóban dolgozott a budapesti küldetése után, 1935-ben halt meg. A stabilizációs program felügyelete miatt lett egyfajta kultusza Magyarországon, halálakor például az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés utcát szeretett volna róla elnevezni, a Pesti Hírlapban megjelent nekrológjában pedig ez áll: „kitörölhetetlenül belekerült a nemzeti élet történetébe”.

Oszd meg ezt a cikket!