DAEO FMMost szól:

Százezrek izgulhatnak, hogy mi marad a katából

Aki eddig katázott, örülhetett, mert egy egyszerű és elviselhető mértékű adónemet választhatott. Ráadásul legálisat, vagyis nem kellett ügyeskednie, kevés adminisztrációval is törvénytisztelő állampolgárként élhetett. A mostani kormányzati nyilatkozatokból az látszik, hogy a kata valahogyan megmarad, de biztosnak tűnik, hogy hamarosan megváltozik. Miért és hogyan?

A kisadózó vállalkozások tételes adójával (kata), annak tervezett megújításával foglalkozó cikkünket kezdjük egy evidens, de fontos alapvetéssel:

az államnak joga van adót kivetni, joga van azokon módosítania, vagyis természetesen lehet adót bevezetni, eltörölni, csökkenteni, vagy éppen megemelni.

Lehetnek olyan körülmények, hogy összességében, vagy konkrétan egy adónemből többet kell beszedni, esetleg fel kell lépni visszaélésszerű gyakorlatok ellen, vagy igazságtalan adókülönbségek alakulnak ki.

A kata kapcsán beszéltünk szigorításpárti és azt érdemben ellenző szakemberekkel, ügyvéddel, könyvelővel, adótanácsadóval. Arra azonban – mondták egyes forrásaink – mindenképpen érdemes lenne figyelnie a mindenkori kormánynak, hogy bár minden állam imádja a saját létét és fontosságát bonyolult szabályokkal igazolni, az nem jó,

  • ha magyar adórendszer – a korábbi ígéretekkel ellentétben (söralátét) – megint bonyolódik,
  • ha a hatályos adószabályokat betartó magyar állampolgárra hirtelen bűnbakként mutogatnak a hivatalosságok,
  • és az sem öröm, ha az állam a saját szabálybetartatási inkompetenciája miatt inkább valamit erősebben újraszabályoz, ahelyett, hogy javítana az ellenőrzési képességein.

Salátatörvény

Itt persze még nem is tartunk, hiszen a kormány ugyan június 21-én este már benyújtotta a költségvetést megalapozó, T/360. számú törvényjavaslatát, de egy speciális jogtechnikai megoldással, a módosításként előterjesztett verzióban a katára vonatkozó rész megegyezik a jelenleg hatályos szöveggel.

Erre nem nagyon lehet más racionális magyarázat, mint az, hogy ezeket a szakaszokat később, de még a törvényjavaslat elfogadása előtt majd módosítani tervezik, vagyis még a mostani adócsomagban majd „módosítókkal” fogják rendezni ennek az adónemnek a kérdését.

Fischer Ádám, a Niveus Consulting Group jogi partnere szerint ennek a módosításnak több területe lehet:

  • megváltoztatható a katára jogosultak köre, például egyes cégformáknak vagy szektorokban megtiltható ennek az adónemnek a választása,
  • módosítható (természetesen ez jelen helyzetben inkább növelést jelent) a havonta fizetendő adó mértéke,
  • újraírható a kata révén elérhető jogosultság összege,
  • de akár megváltozhatnak a munkaviszonnyá történő átminősítésre vonatkozó rendelkezések.

Miért kellett ez a trükk?

Ígérjük, hogy nem időzünk el sokat ott, ahol csak találgatni tudunk. Mindenesetre nem egyértelmű, hogy miért kellett belevenni változatlan tartalommal a kata szabályait ebbe a törvénybe.

  • Talán azért, hogy egyértelmű legyen, hogy mire érdemes benyújtani a módosító indítványokat (vagyis lehet olyan feltételezés, hogy amit betett a salátatörvénybe a hatalom, azt módosítani szeretné, amit nem raktak most bele, ahhoz majd nem nyúl).
  • Talán úgy volt, hogy a benyújtás idejére már lesznek konkrét számok, csak aztán valamiért mégsem született belső megállapodás.
  • Azt is gyaníthatjuk, hogy érdemi változtatás lesz, és a parlamenti vita alatt majd még lehet bárhol módosítani, de már ebben a körben is pár technikai elemet, logikai bukfencet rendbe szeretett volna tenni a kormány.
  • De az egész tényleg olyan mintha csak „körbepisilték”, kijelölték volna a salátatörvényben a helyét a későbbi érvényes szabályoknak.

Ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel!

Az elmúlt időszak katával kapcsolatos kormányzati nyilatkozataiból (elsősorban Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter beszélt az adóról) az látszik, hogy a kormány mindenképpen máshogyan szeretné ezt a népszerű adónemet, de a változtatást semmiképpen sem szeretné úgy láttatni, hogy ő szabályozott valamit pontatlanul, esetleg nem tudta a saját adószabályait betartani, hanem inkább külső bűnbakokat keres.

Na de kezdjük a sztorit az elején! Az eredeti cél nagyon jó volt.

Vannak ugyanis olyan mikrovállalkozások, amelyek szórt ügyfélkörnek dolgoztak, akiket nehéz volt ellenőrizni, akik nem nagyon fizettek adót, gondolhatunk fodrászra, manikűrösre, a fél falunak könyvelő pénzügyesre.

Az ő megkínálásuk egy egyszerű, ráadásul nem is vállalhatatlan mértékű adóval fontos gazdaság-fehérítési lépés volt, a bevezetés után sokan fizettek adót, olyanok is, akik korábban ezt nem tették.

Ám mivel a katának rendkívül nagy adóelőnye volt a foglalkoztatáshoz képest, a gazdaságban erős motiváció jelentkezett arra, hogy minél többen így adózzanak. Vagyis az a könyvelő sem céges alkalmazott volt többé, aki egyetlen cégcsoport öt tagvállalatának könyvelt csak, vagy az olyan ügyvéd sem, aki nem száz magánszemélyt szolgált ki csip-csup ügyekben, hanem egy nagyvállalat különböző cégeit. De, hogy ne csak más területéről citáljunk példát, akár az az újságíró is, aki mondjuk tévébemondóként valójában csak egy cégcsoport különböző csatornáinál bukkant fel.

 Soós Lajos / MTI
Gulyás Gergely a június 17-i Kormányinfón beszélt a KATA-ról – Fotó: Soós Lajos / MTI

Bujtatott alkalmazás

Az állam hirtelen úgy érezte, hogy van, aki visszaél a szabályrendszerrel, mások pedig ugyan mindent szabályosan csinálnak, de azért mégiscsak nagyon olcsón megússzák. Havi 50 ezer forint adóval (plusz helyi iparűzési adó) évi 12 milliós bevételt tettek mindössze 5-6 százalékos adóterheléssel legális, adózott jövedelemmé.

A következő „szürke, vagy fekete” esetekre gondolhatunk:

  • Egy középvezető a fizetése mellett mindenféle jutalmat, bónuszt katásként kiszámlázott a munkaadójának.
  • Vagy nem ő számlázta ki, hanem a közeli hozzátartozója, például a felesége, egy katás cégen keresztül.
  • Az említett tévériporter is katás egyéni vállalkozóként dolgozott, pedig minden nap ugyanannál a csatornánál bukkant fel.
  • Olyan magasabb jövedelmű szakemberek (informatikusok, ügyvédek, állatorvosok) is használhatták a katát, akiket az állam nem szeretett volna a kedvező rezsimben látni.

A 170 ezres szám

Az államigazgatásban elkezdett forogni egy szám: állítólag 170 ezer ember használja úgy a katát, ahogyan nem kéne.

Az adóval az államon belül egyébként a Pénzügyminisztérium foglalkozott leginkább, konkrétabban

  • Varga Mihály pénzügyminiszter, illetve a korábban a PwC-nél együtt dolgozó két egykori adótanácsadó,
  • Izer Norbert adóügyekért felelős államtitkár és
  • Besesek Botond adószabályozásért és számvitelért felelős helyettes államtitkár.

Majd váratlanul a kormány segítségére sietett egy külső-belső kommunikációs támogató, Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke. Az ő szerepe azért volt különösen megdöbbentő, mert a kamara a neki „kötelezően” hozzájárulást fizetők díjából él, Parragh a kata kapcsán mégis az állam szempontjai mellett és nem a kamarai tagok érdekei (egyszerű, átlátható, mértékében is vállalható) adózás mellett lobbizott.

Olyat amúgy gyakran látni Magyarországon, hogy egy magyar szakmai szervezet tutyi-mutyi, nem tökös, nem mer beszólni, és mindez érthető is lehet, hiszen éppen a jelen jól ismert Ryanair-története mutatja meg, hogy az állam a látszatra sem figyel, ha valaki kritizál, azonnal célvizsgálatot kap a nyakába, ahol az állam már a bírság nagyságrendjét is előre látni véli („elnézést Virág elvtárs, de ez az ítélet”).

De olyat azért tényleg ritkán látni, hogy egy szakmai ember kifejezetten az őt eltartó tagok ellen, bonyolultabb és/vagy magasabb adókulcsokért küzd a nyilatkozataiban.

Mi a baj a katával?

Na de vissza a változások irányhoz! Fogadjuk el, hogy a kata változtatható, akár emelhető, akár átformálható. Ám az is nagy kérdés, hogy mi lesz a változtatás hatása?

  • A rossz végeredmény az, ha mindenki, akit az állam kilök a rezsimből, visszamegy a szürkezónába.
  • A jó végeredmény pedig az, ha az állam megszüntet igazságtalanságokat, és még nőnek is az adóbevételek.

Hogy melyik következik be, az természetesen elsősorban az intézkedéseken múlik majd, hiszen eltérő kockázati körök vannak.

A mikrovállalkozó, ha esetleg majd kidobják, vélhetően visszaiszkol a szürkezónába, és nagyon utálni fogja, hogy azt az egyszerű sémát, amikor nem kell könyvelő, nem kell adminisztrálni, elég egy számlázóprogram és egy excel, elvette tőle az állam.

A módosabb könyvelő és ügyvéd pedig vélhetően majd nem megy vissza a feketegazdaságba, hanem adózik, amit azért az is segít, hogy ma már sokkal alacsonyabb a hivatalos adóteher, az szja, a szocho, ez is tisztító hatással bír, alighanem sokan működnének bejelentett fizetéssel.

És mindig van egy gátlástalan csapat, aki ha pénzszagot érez, költségszámlákkal ügyeskedik, számlagyárakkal lép kapcsolatba, fantomcégeket, offshore-hálót épít, reméljük ez a feketezóna nem lesz jellemző.

Bonyolultabb lesz

A változás pontos iránya mindenesetre még nem ismert, de az egészen biztos, hogy majd sokaknak kell több adót fizetni, és nem is feltétlenül csak azoknak, akik jól keresnek. Sajnos az adókivetésnél két tényező örökké egymás ellen hat,

  • az egyszerűség és
  • a differenciált adókivetés.

Valahogy ebben kellene jó kompromisszumot kötni

– véli egyik forrásunk.

Egy másik jogász ebben pesszimista, mert szerinte most vélhetően az az irány fog nyerni, ahol az állam mindent utál, ami egyszerű, mert kevesebbet tud fontoskodni.

Pedig a kata és az egyszerűség tényleg hasznos, mert az embereknek időt spórol meg, a lakosságot jobb mentális állapotban tartja, „jobb alaphelyzet az, ha nem vagy adócsaló”. Akkor ugyanis emelt fejjel járó civil, vagyis polgár vagy, aki kevésbé kiszolgáltatott az állam kegyeinek.

Inkább mutogatnak

Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy a mindenkori államnak ez a polgári réteg öröm, vagy éppen hátrány. A kormány és a kamara mindenesetre most olyan módon indokolja a várható változást, mintha a katások valami morális bűnt követnének el, amikor követik az állam által létrehozott szabályokat.

Lehet persze azt mondani, hogy az adó jövendőbeli mértéke a fontos, kit érdekel a kommunikáció, vagyis az, hogy a bróker, az ügyvéd, a biztosítási ügynök hirtelen olyan valaki lett, aki a másoknak szánt adómódozaton élősködik. De valójában a „szöveg” tényleg fontos.

Egy másik friss adós példával, ha az állam azt mondaná, hogy akinek van pénze repülni, az fizessen a repülés után adót, aligha lenne semmi gond a Ryanair és a kormány között, de ha az állam extraprofitról beszél, illetve átháríthatatlanságról, abból nagy hangzavar támadt.

 Koszticsák Szilárd / MTI
Utasok szállnak fel az ír fapados Ryanair légitársaság repülőgépére a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2-es terminálján – Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Miért nem ellenőriz?

Ruszin Zsolt, a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének (MKOE) alelnöke elsősorban azt nem érti, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) miért nem ellenőriz inkább, ha azt feltételezi, hogy tömeges a kata mögé bujtatott foglalkoztatás.

A szakember egyszerű megfogalmazásaival és a kata-szabályok.hu oldal felsorolásával elég világos, hogy milyen feltételek alapján (a hétből legalább kettő fennállása esetén) mondható valakire, hogy jogosan választja ezt az adónemet.

Ez a hét szabály így szól:

  1. Dolgozz valakivel együtt! Vagyis, ha egy adóalany nem kizárólag személyesen végzi a megbízást, vagy a feladatot, hanem ő maga is igénybe vesz alvállalkozót, akkor ez arra utal, hogy nem csak egy munkavállalói feladatról van szó.
  2. Legalább a bevétel fele ne egy kuncsafttól származzon! Ez is inkább a mikrovállalkozói és nem a munkavállalói szerepre utal.
  3. Dolgozz önállóan! Ha nem vagy valójában munkavállaló, akkor a megbízó nem adhat utasítást a tevékenység végzésének módjára.
  4. Dolgozz otthon, vagy saját irodában! Ha a munkavégzés helye a saját birtokodban van, az is jó igazolás katás szempontból.
  5. Dolgozz a saját eszközeiddel! Ez szintén pozitív bizonyíték, és persze fordítva, ha az eszközöket, anyagokat a megbízó bocsátja a rendelkezésedre, akkor az gyanús.
  6. Dolgozz a saját munkarended szerint! A saját időbeosztás, az önálló munkarend, vagyis minden ami „saját” és „önálló” megint csak azt erősíti, hogy nem rejtett munkavállalásról van szó.
  7. Dolgozz máshol teljes munkaidőben! Akinek van egy „rendes” főállása is, az megint azt bizonyítja, hogy az „egyebek” már nem lehet főállás.

Nyomasztás

De hogyan ellenőrizhetné mindezt a NAV? Ruszin Zsolt szerint az adóhivatal az első ügyfél-megbízó számla után máris rákérdezhetne, hogy az adott számla megfelelő-e. Vagyis pusztán a kérdésfelvetésnek, az ellenőrzés tényének is lenne elrettentő hatása.

  • Olyan ez, mint amikor rendőr áll a kereszteződésben, és valójában nem az irányító mozdulatai a lényegesek, de ha már ott áll, rögtön jobb lesz a morál.
  • Vagy egy másik példával, olyan ez, mint amikor a BKV rájött, hogy az ellenőrt nem a metró kijáratához kell állítani, hogy büntessen, hanem a bejárathoz, hogy az emberek vegyenek jegyet, bérletet.

A NAV-nak is informatikai alapú automatizmusokkal kellene elindítani a vizsgálatokat, aminek persze megvan az a hátránya, hogy az automatizmus mindenkit ellenőriz (még a csókost, a „nerest” is).

A home office

A szakemberek egy része szerint ettől az ellenőrzési lehetőségtől függetlenül a kata tényleg elharapódzott, például a Covid miatt is.

A kormány 2020 nyarán megijedt, mert azt tapasztalta, hogy a Covid miatt sokan „ledobták magukról a munkaviszony terheit”, az államnak pedig nagyon is kellett volna a pénz, de hirtelen eltűnt az adóbevételeiből havi több tízmilliárd forint. Részben állások megszűnése és a gazdaság visszaesése miatt, de az „elkatásodás” is beindult.

Sokan ugyanis addig nem mertek katázni, ameddig be kellett járniuk az irodába, mint a munkavégzés helyszínére, hiszen az árulkodó lett volna.

De aztán a világ rájött, hogy a modern kommunikációs csatornák már kiválóak, a szellemi munkát végző emberek otthonról hatékonyabban látják el a feladataikat, mintha bejárnának a belvárosi épületszörnyekbe. Egy világ gondolkodott el azon, hogy miért is kéne irodákba járnia a könyvelőnek, a jogásznak, a bankárnak.

A kormány viszont azt érezte, hogy sokan cserélik le a munkavállalást erre az adónemre, ezért is vezette be a 3 milliós szabályt. Vagyis azt, hogy amikor a katás egy cégtől több mint 3 millió forint tényleges befolyt bevételt realizál, akkor arra az összegre 40 százalékos adót kell fizetnie.

És persze alighanem annak a beszélgetőtársunknak is igaza van, aki azt mondja, hogy a 3 milliós szabályra is jött a szokásos magyaros (kurucos) válasz, már nem egy cég alkalmazott egy katás könyvelőt, és fizetett évi 4,5 milliót, hanem a cégcsoportból három, és az osztotta meg a kifizetést három egyenlő 1,5-1,5 milliós tételben, amivel máris ki lehetett kerülni a szabályt.

Egyeztetés kellene

A szakma szerint a világ szerencsésebb helyein, Ausztriában, Dániában a cégek, könyvelők, tanácsadók akár ingyen is segítenek, részt vesznek az egyeztető fórumokon, digitális csatornákon adnak tippeket a jó szabályozásra. Nem valami nemtelen lobbiról, titkos háttéralkukról, vagy szabálytalan előnyszerzésről van ilyenkor szó, hanem értelmes szabályalkotásról.

Igen, természetesen a választók felé a politikának mindig tökéletességet kell mutatni. A szakma „nem hülye”, érti ezt, még el is tudja fogadni, de ettől még a szakpolitika lehetne racionális és kooperatív, amit a választó nem lát, azt lehetne értelmesebben csinálni.

Vagyis valódi érdekegyeztetés kellene, nemcsak kipipálni, hogy ilyen is volt, és legfeljebb az MKIK-val beszélgetni – véli egy forrásunk.

Ez még a kormánynak is érdeke lenne, mert az neki sem jó, ha ellenséggé teszi a kata értelmetlen kinyírásával a tájékozottabb híveit, akik akár lokális véleményvezérnek is tekinthetők.

„Ha a katások pórul járnak, az ország jár pórul, mert ez az ország egyik legproduktívabb rétege.”

– hallottuk.

Morális kérdések

Végül jöjjön egy kis moralizálás: ha Magyarországon csak a katával lehet egy adott körből adóbevételt elérni, akkor ezt el kell fogadni, vagy harcolni kell ellene?

Az egyik vélemény szerint nincsen ezzel semmi baj. Magyarországon az adózás súlypontja a forgalmi típusú adózás (például az általános forgalmi adó, vagy – bár ezt tagadják – a különadók zöme is ilyen). Vagyis az állampolgár a jövedelmét nem szívesen hagyja megadóztatni, de ha vásárol, akkor nem tiltakozik olyan hangosan, ha 85 forint helyett 100-at fizet. E vélemény szerint, ha akarja a kormány, akkor pontosítsa, ellenőrizze szigorúbban a katát, de ne izmozzon ellene, mert az biztosan kontraproduktív.

 Máthé Zoltán / MTI
Árcédulákat helyez ki egy budapesti szupermarket dolgozója az alkoholos italokra – Fotó: Máthé Zoltán / MTI

És természetesen van a magasabb szja-nak, a progresszív adóztatásnak, a „fizessenek többet a vállalkozók és általában a jómódúak!” elméletnek is egy masszív támogatói rétege, közgazdászok, civilek, ellenzékiek.

Az államot és az adóhivatalt érezhetően irritálja, ha az ügyvédek, a művészvilág, az újságírók, a biztosítási ügynökök, az állatorvosok, a politikusok (nem tévedés, ez is elhangzik az érvelés során) katáznak, mert a változás hívei szerint ezen rétegek jövedelmi viszonyai nem indokolják a kedvező adózást.

Opportunisták

Ezt a szakma még el is fogadja, de vannak erősen opportunista hangok is.

„Magyarországon 500 éve, azaz a törökök, az osztrákok, a kommunisták, majd a NER-esek felé sem szeretünk adót fizetni, igen, hiába szavazza meg az ország akár nagy felhatalmazással is a Fideszt, adót a saját választói sem szeretnek fizetni.

De a Fidesz zseniális húzása volt, hogy a jövedelmet és a társasági nyereséget terhelő adókat alacsonyra és könnyen megfizethetőre állította be. A kata így telibe találta a magyar lelket, ahogy biztosan telibe találta a rezsiár, az olcsó benzin, vagy a rögzített árú tej és farhát is. Ráadásul tényleg voltak pozitívumai is, kifehéredtünk, dübörögtünk. Most azonban változás jön.

Itt ismét a beszélgetéseink alatt visszatérően hallott kifejezést kell idéznünk:

”A fürdővízzel ne öntsük ki a gyereket, vagyis ne terheljük agyon a rendszert tilalmakkal, kiszorítással, adóemeléssel, küszöbökkel, új nyilvántartásokkal, sok-sok adminisztrációval!„

Ha az állam legalább ennyit meg tud oldani, ha nem valami fűnyíró elven végigvitt, komplett tevékenységeket kitiltó, rendkívüli módon megbonyolított rendszer alakul ki, a katások már örülhetnek.”

Ám nagyon optimisták ebben a tekintetben nem lehetünk, mert az adózó olyan mint a víz, minél elszántabban, minél jobban szorítja az állam az öklét, annál jobban fog az ujjai között kifolyni a víz, vagyis az adózó.

Oszd meg ezt a cikket!